Pánikbeteg nem vagyok, de a tüneteim megvoltak?

Szóval az van, hogy tizenéves vagyok. Lovas, és nagyon félek terepen, a barátommal voltunk (nem csak ketten, többen voltunk, táborral) és majdnem megöltem. erről nem szeretek beszélni, de nagyon paráztam előtte is. nem bírom a terepeket, mivel a ló jobban ugrál, stb. szeretném élvezni, de nem megy. azon a napon is annyira kiborultam. tünetek:

-halálfélelem

-erős szívdobogás

-izzadás

-sírógörcs

-nem tudtam koncentrálni

-enyhe szédülés

-szapora légzés

volt egy évem, amikor szarul lovagoltam. de ez mostanában elmúlni látszik. viszont a terep nem jöhet szóba. terepen kívül otthon voltak pánikrohamaim tábor után, mikor először voltam otthon. olyan más volt minden. de nem vagyok pánikbeteg, voltak félős éjszakáim régen, de nem vagyok, az csak a tünetek voltak meg, és érzem, hogy terepen meg is lennének még.

feleléstől nem félek, jól tanulok. szerepelni nem szeretek. nem bírom ha felelősséget kell vállalnom olyanért, aki lovon ül, és ki van szolgáltatva nekem. az olyan helyzeteket se bírom.

van ilyen mint én? tapasztalatokat írjatok!