Hol Kezdjem a Fejlődést?

Lehet nem épp ez a legjobb hely erre a kérdésre, de leginkább építő válaszokra tanácsokra tapasztalatokra számítok. Elmesélném a Jelenlegi helyzetem,

24 éves Férfi vagyok. Gyerek koromba Gondjaim voltak a tanulással, inkább a saját világomba szerettem lenni, nem érdekeltek mások, Egyszóval a szociális életből kimaradtam, bezárkóztam. Ezt egy vizsgálattal ki is mutatták nálam hogy Akarat gyengeség, és valamivel az Átlag alatt vagyok, kicsit lasabb tempóval. de persze akkor még nem voltam tudatába, meg egyáltalán nemvoltam tudatos ilyen téren, és nem gondoltam bele nem is foglalkoztam vele. Kamaszkorom is hasonló volt, nem közeledtem senkihez, új osztály, iskolába kerültem, de egyszerüen nem érdekeltek mások, talán állandó szorongásban is éltem valami miatt, a tanulás sem érdekelt, nem mertem felvállalni magam, ha tanár szólt valamiért még ha pozitívat is, azt is valahogy sértésnek vettem, mintha bántani akarna. nem engedtem senkit hogy segítsen. Így hát felnötebb fejjel elkezdett érdekelni és jobban bele ástam magam a témába. Elmentem, jártam pszichológushoz, aki sokat segített, heteken keresztűl rájönni dolgokra. Sajnos, onnantól kezdve azt mondhatnám, még roszabb, mert folyamatosan tudatába vagyok dolgokkal, mindennel, és már annyira elvette az életkedvem, lecsúsztam a "leejtőn. Csak azért mert más megvilágításból fény derült a nagy igazságokra. és egyszerűen annyi fal kerekedett elém most így, hogy inkább aztmondja rá az ember hogy pff lehetettlen.. Persze meg lehet csinálni mindent, de az én tempómmal, nemtudom hány emberévöltő lenne.

Pszichológussal még arra is rájöttünk, hogy azért nemtudok emberekkel kapcsolatba lépni, mert nincs téma, vagyis Nem emlékszem semmire, Nincsennek emlékeim a multból, és talán azért, mert nem éltem át és nem tapasztaltam, így egy csomó amit mások megtanulnak, alapvető dolgok az nálam kimaradtak. Mostani fejjel elég nehezen találom a szavakat, gondolkodnom kell hoszabban, mások alapból rávágják, nekem idő kell.

bele kerültem egy ördögi körbe, Sokan a stílusom miatt azthiszik hogy valami pszichopata menekülő, bolond vagyok, közbe nem tudják, hogy ezek évek alatt bennem összegyültek, és hogy ezek mennyire korlátolják az életem. Olyan rossz ez az érzés.. Nemtudom hogy pótolhatnám mind azt ami hiányzik, rengeteg mindent, úgy hogy a tanulás is már eleve nehezen megy. És ha belegondolok, kapcsolatok mindennek az alapja, én így egyedül nemakarok meghalni... Nemtudom hol Kezdjem, egyáltalán lehetséges e létezik e, volt e már emberrel ilyen mérvű átalakulás.