Kihez fordulhatnék? Hogyan kezdjem el megoldani?

Sziasztok!

Szeretném elmesélni a történetemet, hátha akadnak olyanok, akik ugyanebben vagy hasonló szituációban vannak, vagy akik esetleg már gyógyultak.

20 éves lány vagyok. Pánikbetegséget, szorongást diagnosztizáltak nálam körülbelül 2,5 éve.

Az egész úgy kezdődött, hogy egyik este tv-t néztem és hirtelen rosszul lettem. Azt hittem a gyomrommal van gond, mert hányingerem lett, de hirtelen elkezdtem szédülni, nem kaptam levegőt, melegem volt, de közben fáztam is, azt hittem meghalok. Ez tartott majdnem egy fél órán keresztül, míg valahogy elmúlt magától. Az, hogy mi váltotta ki a rohamot, fogalmam sincs. Mai napig nem tudok rájönni. Ez egyre napról-napra, hétről-hétre gyakoribbá vált. Elküldött a házi orvos egy teljes kivizsgálásra, hogy kizárjuk a testi problémát és végül is elküldött pszichiáterhez. A pszichiáter kb. 2-3 mondatot váltott velem és azt mondta: pánikbeteg vagyok, gyógyszeres kezelés. 17 évesen! Xanax-ot kaptam, 0,5-set. Innentől kész horror volt az életem. Minden egyes nap attól rettegtem, hogy rohamom lesz. Kapkodtam be a nyugtatót, hogy véletlenül se forduljon elő. Szép lassan hozzászokott a szervezetem és nem tudom letenni. 2,5 év telt el és elég szomorú, hogy 20 évesen nyugtatón élek. Voltam pszichológusnál is, nem tudtunk rájönni mitől alakulhatott ki a betegség. Valami oka biztosan van, de amíg nem tudok rájönni mi, addig nem tudom megoldani. Azt tudni kell, 14 évesen a családommal vidékről nagyvárosba költöztünk.Soha nem fogadtak el, mindig én voltam az a "paraszt, vidéki" lány. Barátaim azótaí sem nagyon vannak, talán egyetlen ember van, akire számíthatok. Nehezen nyílok meg, nem szeretem az új dolgokat, pl. munkahely, kollégák, emberek stb. Félek. Félek mindentől, ami új. Éppen ezért nem halad az életem sehová. Nem merek elkezdeni pl egy nyelvtanfolyamot. Félek egyszerűen félek mindentől. Nem szeretek emberek közé menni, csak oda, ami ismerős hely, környezet. Szerencsém volt, mert érettségi után az egyik ismerősöm munkát ajánlott. Amikor elküldtek, összeroppantam. Kaptam lehetőségeket, de nem mertem elvállalni. Féltem, hogy nem felelek meg, féltem, hogy milyen emberek vesznek majd körül stb. Most jelenleg dolgozom, ezt is ismerős által sikerült megkapni. Természetesen az első napom pánikrohammal indult...

Elkeseredtem. Nem tudom mit tegyek, kihez forduljak segítségért. Szeretném építeni a jövőmet, vagy csak az alapokat letenni, főiskolára járni, nyelvet tanulni de nem merek lépni.

Valaki hasonló helyzetben?? Szakembert esetleg tudtok ajánlani?

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a regényemet!!!