Nagyon kénne a segitség? Van aki már a szorongást leküzdötte? Természetesen?

ismertetem a bajom kb. Ez már gyerekkorom óta fennál,mindig kissebségérzetem volt meg nagyon lelkemre vetem dolgokat meg félénk meg mentálisan is levagyok és levoltam maradva a többiektől. Imára 26.éves családos fiatal ember vagyok. Vagy ilyesmi, mert igazából nem érzem magam felnőtnek. Tehát szerintem ot kezdődött el durván a dolog hogy általános 2-3.dik osztályos lehetem. Fiú haverjaimal fitoktatuk a harci ösztönünket és én alulmaradtam,nem azért mert gyenge vagyok hanem mert nem akartam hogy valami baja esen. És innentől elveszitettem a férfi énemet. Mindenkinek hagytam magam mert már féltem és pancser letem. Hazamentem apukám iszákos volt és terrorban meg szorongva kellett felnőnöm. Úgy hozzászoktam a lámpaláz,stresz lenyomás érzéséhez hogy teljesen megőrjít. Egy egyszerű állásinterjún is bevoltam parázva pedig ot csak beszéltek velem,csakhogy a rosz memóriam véget féltem hogy bolondnak néznek. Mindig irigykedve bámulom azokat akik okosak és bátrak és ezvéget is rámtör a para. Az élet minden de szinte minden területén ez a bajom kevesebb vagyok mindenkinél. Psz. Nem akarok menni mert talán az aszony el is hagyna nemtudom mitévő legyek. Még sokáig irhatnám......SEGÍTSETEK!