Mazochista vagyok? Gyógyítható? Mit tehetek?

A legelső emlékem arról, mikor szerintem kezdődött még kiskoromban volt, mikor még a szüleim fürdettek, és mindig azt kértem, hogy engedjenek a kádba még forró vizet, és mikor nem figyeltek mindig aláraktam a kezem a csapon kifolyó forróvízbe(,aztán persze azt mondtam véletlen volt). Nem tudtam miért csináltam, egyszerűen jó érzés... De ez már régebben történt, azóta durvább dolgok is történtek.

Nem úgy kezdődött, ahogy mástól hallottam, hogy na akkor 'vagdossuk magunkat, mert az menő'. Nem. Nem vagdosom magam, egyáltalán nem. Egyszerűen a hétköznapi életben mindig találok valamit, amivel nagy fájdalmat okozok magamnak, pl fojtogatás, égetés stb. Eszembe jutnak, és igen felizgatnak, vágyom rá hogy megtegyem, hogy valahogyan szenvedjek. Nem poénból csinálom, sőt vissza szoktam tartani magam, elterelem a figyelmem. De nem megy mindig, egyszerűen nem bírok koncentrálni olyankor ahova kéne. Most 15 éves vagyok, van egy barátom, egy éve járunk. Tudom, korai, de megpróbálkoztunk a pettinggel. Nem éreztem semmit, de nem ő vele volt a baj, tudom. Simogatott, kedves volt stb... De nem tudtam ezektől felizgulni. Még ő is észrevette, meg is kérdezte, hogy mi nem jó, de nem mertem neki elmondani. Akkor már el kell mondanom, hogy valamilyen vonzódás köt mindig az olyan férfiakhoz, akik valamilyen szinten megaláztak(-nak). Nem vagyok büszke rá, egyáltalán nem. Szeretem a barátomat, de ez nem az az érzés.

Mást viszont soha nem tudnék bántani, lelkileg sem, fizikailag meg főleg nem.

A szüleimnek sem mondtam semmiről semmit. Tudom el kéne, de nem merem, mert hát.. nem vagyok rosszban velük, sőt. De ismerem annyira őket, hogy nem értenék meg ezt.

Nagyon rossz ez így. Nem tudom, mit tegyek. ha eljárnék pszichológushoz jobb lenne a helyzet? De nem tudom hova járhatnák. Falun lakok, és itt nincs ilyen. Esetleg a sulimban az iskolapszichológus, de attól félek, elmondaná a tanáraimnak ezt. Kérlek segítsetek, vagy csak adjatok valamilyen tanácsot!