Mi van akkor, ha egyszerűen az én személyiségem nem képes elbírni a boldogságot, gondtalanságot?

Azt vettem észre, hogy valahogy nem tudok "belenyugodni" abba, amikor nincs semmi baj. Vannak emberek, akik boldogok, mert az egyszerűségre törekszenek, és képesek elbírni a boldogságot. Én akkor is problémákat gyártok, ha nincs semmi probléma. Az utóbbi éveket (a gondtalan diákéveket) végigaggódtam. Mindig volt valami, amitől szorongtam, általában mások véleményén aggódva. És sosem éreztem elégnek azt, aki vagyok, mindig úgy érzem, már rég előrébb kéne tartanom. Vannak nagy álmaim, és már gyerekként elhatároztam, hogy nem esek abba a felnőtthibába, hogy lemondok róluk és nem veszem őket komolyan, de ezek egyben óriási terhet is rónak rám, mert nagyon nehéz teljesíteni őket. És már egy ideje olyan energiahiányos vagyok, hogy úgy érzem, mintha egy számítógépes játékban lennék, vagy álmodnék.