Talán bipoláris zavar előjelei, vagy normális hangulatingadozás?
Hajlamos vagyok a szorongásra, befordulásra, párszor már volt, hogy rám jött ilyen pánikroham szerű. Nagyon gyorsan elromlik a kedvem, igazából néha azt sem tudom mitől. Viszont van, hogy mikor éppen eléggé lehangolt vagyok vagyok, hirtelen valami nagyon felcsigáz, vagy csak találkozom a barátaimmal, és felpörgetem magamat. Gyorsan nagyon jó kedvem lesz, és iszonyat pozitívan látom a dolgokat, beszédes leszek, és mindenen megállás nélkül nevetek.
Érdekel a pszichológia, szeretek ebben a témában olvasgatni, és szerintem ha bipoláris zavarom lenne, durvábban nyilvánulnának meg ezek a dolgok, de kicsit mégis aggódok, lehet teljesen alaptalanul, csak, mint mindent ezt is túlkombinálom. Szerintetek ez még normális, vagy most kezd el kialakulni nálam valami? Magamnál eddig ezeket a dolgokat úgy tudtam be, hogy csak azért viselkedem így, hogy a barátaim ne lássák a rosszkedvemet. Jelenleg például teljesen normális a hangulatom, de attól még kicsit félek. Mi a véleményetek?
nem irtat hány éves vagy. egy darabig ez a dolog csak lappang. kb pont igy ahogy leirtad. nem akarlak ijesztgetni, mert mindenkinek egyéni útja van, de nálam is pont igy kezdődött. mindig vonzottak a szélsőséges furcsa dolgok, művész világ, periférikus zenék, divatirányzat, és igazából tojtam a világ szabályaira. 25 éves koromban csapott ki rajtam, hogy már nagyon túlpörögtem, és beilleszkedési nehézségeim támadtak a munkahelyen. de ez az egész addig nagyon fokozatosan alakult ki, úgymond lappangott. de amikor kijön az első mánia, azt fel fogod ismerni. Előtte a depressziót már nehezebb felismerni, vagy beismerni, hogy depressziós vagy. mert én is pont ezt csináltam amit te. hirtelen átváltottam vidámba, mintha egy új film kezdődött volna el. közben meg minden este sirtam, és a buszon mindig a hajam mögé bújva takartam könnyeimet. (de minden egyes utazás alkalmával ezt csináltam) mégsem tűnt fel, hogy ez depresszió. mivel el akarja az ember takarni hogy rosszul éli meg az életét a bőrében, vagy van valami, ami nem jó, de nem akarja belátni magának, bebeszéli magának a boldogságot, miközben boldogtalan, valamint nem mer kiállni magáért, hanem csak tűri az életkörülményeit, amiről azt akarja hinni hogy ez igy jó neki (velem pontosan igy történt) ezért nem látja be magának hogy ő depressziós, és ilyen ál jókedvvel akarja ezt az egészet palástolni. ezek az áljókedvek nálam egyre gyakoribbá, és egyre szélsőségesebbé váltak, miközben még jobban mélyültem el a rossz kedvemben és a motiválatlanságomban, igy egyre nagyobb lett a szakadék. Igy csapott ki 25 éves koromban az első mánia. innentől még 8 éve kellett, mire orvoshoz fordultam.
tehát a folyamat kb ez, ha nem akarod hogy ez legyen veled, ne játszd meg hogy jó kedved van, mert ez veszélyes! inkább légy őszinte önmagadhoz és az emberekhez, ne erőltess magadra olyat, ami nem te vagy. inkább tényleg menj el pszichológushoz, akivel kezelitek azt, amitől rossz kedved van. megjátszani, és mást mutatni szinjátékként élni az életed, az nem más mint játék a tűzzel, vagyis egy ilyen mentális zavar melegágya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!