Van itt olyan bipoláris zavarral küzdő egyén, aki élt már át kevert epizódot, vagy ultradián lefolyású a betegsége?

Olyan, mintha csak egy nagyon keskeny határvonal létezne a "nagyon jó" és a "nagyon rossz" között, és bármikor átbillenhetsz egyikből a másikba.

"Olyan esetleg volt, hogy ezek a hullámzások jobban eltolódtak egy bizonyos irányba? Pl. hogy inkább mély depresszió és a közel normális, vagy a mánia és a közel normális hangulat között ingadozott egy hosszabb ideig?" - Igen, szokott ilyen is lenni. Én már átéltem szinte a teljes "skáláját" a hangulatoknak. Voltam már nagyon lent - most is ott vagyok, voltam már nagyon felpörögve, volt naponta, vagy óránként változó a kedvem és volt ez, amiről most beszélünk, hogy eltolódott egy kicsit és nem kizárólag a két véglet között mozgott a hangulatom, hanem a normális és a pörgés/letargia között.

Mániás szakaszban nincsenek, viszont állítólag vannak téveszméim (skizo), csak én nem fogadom el, hogy skizo vagyok, sem azt, hogy téveszméim vannak. De amire azt mondják, hogy téveszme: érzem, hogy figyelnek, követ a műhold, ellenem akar mindenki fordulni, stb. ...és ne hiszi el nekem senki. :/ A hangokra is azt mondják, hogy csak én hallom. Na mindegy...

Én is bipoláris vagyok. Az orvosom mindig azt írja kevert fázis. De én úgy érzem nem én vagyok beteg, hanem az élethelyzetem hozza ki ezt. Konfliktus a családtagjaimmal.. Azt érzem a sors is ellenem van. Reggel még nyugalom, aztán délután minden rossz. Öngyilkossági gondolatok... Nagyon egyedül vagyok. Néha szeretnék nem létezni...

Éppen ezt élem meg már egy hete. Mostmár totál kivagyok. Ugrálok, táncolok, énekelek, és mondjuk leejtek egy kanalat és totál összeomlok. Sírok, nem akarok élni, dülöngélek a sarokban. Aztán hulla fáradtnak érzem magam és csak bámulok. Aztán nekiállok edzeni, pörgök ezerrel. Aztán mondjuk megfájdul a kezem (valószínű az edzéstől, mert túlhajtom magam) és megint jön a letargia, a semminek nincs értelme, egy vesztes vagyok, és a legszívesebben egy sarokba bújnék, majd elkezdek haragudni magamra, mert ennyire selejt vagyok, és jön a dühöngés, esetleg kárt is teszek magamban. Aztán lenyugszom, megint jön az iszonyú fáradtság....és így tovább. És itt mondjuk csak a ma délelőttömet meséltem el. Már nagyon nehéz...