S. O. S. lelki baj 13 éves lány. Mi a megoldás?
már első óta magántanuló vagyok a városból SENKIT nem ismerek! nagyon idegesít amikor az emberek szomszédok vagy akárki beszél valamiről és én mukkot sem értek belőle! amúgy azért vagyok magántanuló mert szívbeteg vagyok... na de így? hát én meg fogok őrülni ha még egy évet magántanuló ként kell töltenem! beleőrülök a magányba! a szüleimmel már beszéltem anyám mondta hogy majd beszél az igazgatóval de azóta is egy nagy SEMMI!!! még biciklizni sem tudok! egyedül még az utcán kívülre sem mentem! sőt! olyan se volt soha hogy az utca végére megyek! a bátyáim folyton piszkálnak. és az a gáz hogy így út tűnik mintha elkényeztetett p. lennék de én... úgy akarok élni ahogyan minden normális gyerek én így meghalok! mit tudnék csinálni? amúgy az szokott általában lenni hogy neten barátkozok van is egy barátnőm de ritkán beszélek vele. egyébként az egész család azt mondja nekem a számítógép a legfontosabb... de most komolyan mit csináljak? anyu elfoglalt apu vagy dolgozik vagy elfoglalt bátyáim utálják ha koslatok utánuk és még föl vannak háborodva ha itt a gépnél vagy a tévénél töltöm a napot! utoljára 11 évesen játszottak velem. meg minden. egyszerűen csak lesulytanak a magánnyal! és úgy érzem hogy senkim sincs ezen a nyomorult világon! csak magamra számíthatok! amúgy meg hát ja... anyu elég érdekes.. decemberben voltunk a "proffnál" és azt mondta hogy ússzak hogy erősödjenek a mellizmok és a szív. ok... de anyu meg mit mondott nekem? MAJD LABDÁZUNK! NORMÁLIS? az neki testmozgás? és egyszerűen folyton keresztbe tesz nekem. mindig csak ez van! sosem az ami az én egészségemet javítaná hanem az amit ő akar... mit csináljak? önbizalmam egyébként nincsen egyáltalán! egyszer volt amikor felemeltem a hangom akkor sem történt semmi... egyszerűen letojják hogy én mit érzek és élik a saját életüket! már ELEGEM! mit tudnék csinálni? én amúgy már úgy érzem hogy az lenne a legjobb ha az egész család pszichológushoz menne... még 1 idegenben is jobban megbízok mint a családomban... szóval mi legyen?
13 lány
Jaj, szegénykém...
14:19esnek pedig üzenem, hogy téved!! Én pl egyáltalán nem érzem azt, hogy utálnak a szüleim!! Ez baromság.
Hát, nem tudom, ki kéne tényleg deríteni, hogy mennyire súlyos a betegséged, lehet, tényleg csak féltenek... De ha nem... Én a sarkamra állnék a helyedben. Tudom, nehéz, de mondanám mondanám és mondanám, hogy mennyire szeretnék iskolába járni, úszni, barátokat szerezni stb. Mindig megejtenék egy-egy megjegyzést stb.
Többet nem tudok tanácsolni. Sok sikert!!
Komolyan rossz olvasni is, hogy mennyi ember van, akinek jóformán lehetősége sincs egy normális életre.
Nagyon fiatal vagy még, ennyi idősen pláne nem ezt érdemelnéd.
Hasonló életet élek,igen csak hasonlót, csak egy kicsit idősebb vagyok. Hosszú idő volt mire valamennyire fel tudtam dolgozni ezt az egészet. Nem tudnám megmondani mit kéne tenned, ez egyén és szituáiófüggő. Viszont a saját példámból kiindulva, ugyanakkor ahogy nálad is olvasom, a szüleidre nem számíthatsz. Talán ez a legrosszabb. Mellette betegnek lenni, egyedül lenni. A sport megoldást jelenthet egy ideig, HA van rá lehetőséged.
Sokmindent tudnék még írni. Mindegy, ha gondolod írj egy privátot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!