Mit tennétek a helyemben?

15 éves korom óta iszok, csak azért, hogy valami más világba kerüljek. Igen. Egy másik világba. Alapvetően nem szeretek itthon lenni, kiskorom óta vannak családi feszültségek. Eleinte csak cigiztem, hogy másokkal lehessek, ez után jött az alkohol. Szeretek inni, mivel így minden nyugodtabb, és ami a legfontosabb: közeli kapcsolatot építhettem ki az alkoholista édesapámmal. Nekem nagyon fontos lett volna egy jó apa, de sajnos nem foglalkozott velem kellőképpen. Rengeteg olyan nap volt, hogy hazajött, vigyázzban álltam, dolgoztam itthon, csak hogy jó kedve legyen, ne veszekedjenek a szüleim. Megszületett öcsém, s hirtelen ő állt a család középpontjában. Ő lett a kedvenc, mindenben támogatták, és ez bennem azt váltotta ki, hogy miért Ő? Miért jobb Ő, mint én? Elkezdtem azon gondlokozni, hogyan kerülhetnék közelebb édesapámhoz. Láttam, hogy mindig kocsmába jár, az ivócimborái számára a legfontosabbak, ezért úgy döntöttem, iszok vele egy sört. Emlékszem a pillanatra, amikor még a sört kesernyésnek, s valamelyest méregnek éreztem. De tudtam, hogy ez az egyetlen szál, mely összeköthet minket. Egyre többet ittunk együtt, ilyenkor el tudtunk beszélgetni, persze nem teljesen önfeledten, de nekem ez is sokat jelentett. Eltelt így 8 év, mire rájöttem, hogy az alkohol bizony hátrányokkal jár. Egyszerűen nem bírok hízni, egész nap nem eszek, helyette van sör ill. cigaretta. Sajnálom, hogy csak így, elpazarolván a tizenéves koromat jutottam egy olyan kapcsolathoz az édesapámmal, ami csak hasonlít egy igazi apa-fiú kapcsolatra. Ma egy nehéz döntés előtt állok: maradjak egy álomvilágban, vagy nőjek fel végre, s szakítsak ezekkel a boldog estékkel, beszélgetésekkel. Hiszen már nem vagyok gyerek, felnőttem. Egy 23 éves srác voltam.