Hogyan győzzem meg magam, hogy pszichológushoz kéne mennem? Segiitsetek légyszives
Kezdjük a legelejéről, nem volt egy szép gyermekkorom, és ez hatással van az egész énemre, ha nem zavar nem részletezném! A lényeg az hogy nincsenek barátaim, barátnőm sem volt még, meg hasonló. Tehát legbelül tudom hogy dokihoz kéne fordulnom, de nem merek senkinek sem beszélni az érzéseimről, még szakembernek sem, mert úgy érzem ott süllyednék el mentem ha elmondanám mit érzek stb. Arról nem is beszélni hogy hallottam h sok becstelen pszichológus van, és nem lenne kedvem hogy eljutok odáig hogy kinyílok előtte és kiderül róla hogy pocsék szakember, újat kell keresnem, mert akkor fölöslegesen mondtam el neki a legbelsőbb érzéseimet. Meg aztán tanuló vagyok így pénzem sem igen lenne dokira.
Szerintetek mi legyen? Akik jártok dokihoz, hogy vettétek rá magatokat?
minden segítséget örömmel fogadok!
21F
csak hajlamos vagyok magamba zuhanni, tehát biztos hogy magamon nem tudok segíteni sajnos, ahhoz nem vagyok elég erős.
terapeutát meg hosszú távra keresek ezért az egyetemistákat inkább hagyom. meg aztán nem olyan képzettek mint egy gyakorlott doki!
Én akkor kezdtem el járni (kb. 1 hónapja) amikor már pszcihoszomatikus betegségem (gyomorfájás, gyomorfekély féle, rosszuéllétek stb.) lett a lelki problémáktól, és amikor már biztos voltam benne, hogy egyedül nem tudom megoldani a gondokat. Jó volt elmondani neki, bár felkavaró is. Nem vagyok sokkal előrébb, mint mielőtt elkezdtem járni, de ez hosszú idő. Viszont én magánhoz járok, és tényleg nem túl olcsó. Amiatt meg nefélj, hogy kinevet vagy ilyesmi, mert nem fog, és nem is gondolja azt , hogy úú de gáz vagy stb. ez a munkája, sok esettel találkozott.
19/L
Hát ez egy fiúnak szerintem sokkal nehezebb, mint egy lánynak. Mármint őszintén beszélni az érzéseiről és a fájdalmairól. Sajnos ezt belenevelték a fiúkba, hogy nőies és elítélendő dolog, pedig egy férfinek is ugyanúgy vannak érzései...
Na mindegy nem erről akartam, én ugyan lány vagyok de megpróbálok tanácsot adni. Én kineziológushoz jártam (egyébként ajánlom, nézz utána ha gondolod) és eleinte én is arra gondoltam, hogy ez hülyeség, meg hogy totál vicc az egész, elvégre nem vagyok hülye, hogy dilidokihoz kéne mennem... de egy idő után annyira szenvedtem és AKARTAM változni, hogy rávettem magamat, elmentem. Hidd el, ha téged zavar, senkinek nem kell tudnia róla, veszíteni meg semmit nem veszíthetsz (sőt nyerni fogsz)
Az orvos meg hidd el nap mint nap hasonló emberekkel dolgozik, neki már nem leszel újdonság! Meg ott van az orvosi titoktartás is!
Szóval gondolj arra, ha nem mész el, ugyanúgy fogsz szenvedni mint most, nem lesznek barátaid, barátnőd, stb... ilyen akarsz maradni? Képzeld, el, ha megváltozol és feloldódnak benned ezek a dolgok, ki fog nyílni előtted a világ, és sokkal jobban fogod magadat érezni!
Sok sikert neked!
19/L
Köszönöm a válaszokat!
igazából nem tudom mit szeretnék. jól hangzik ez a barátosdi, barátnősdi, de ha belegondolok, hogy ezeket mindig nagyon csúnyán beszoktam bukni, inkább vagyok magányos.
valamelyikőtök írta azt hogy nincs veszíteni valóm, ezt annyiban megcáfolnám, hogy most először beszélnék valakinek az érzéseimről, és ha kiderül róla, hogy ő az a fajta aki csak végighallgat, de érdemben nem tud segíteni (tanácsokkal stb.) akkor már vesztettem mert fölöslegesen beszéltem egy vadidegennek azokról az érzéseimről amikről még a családomnak sem!
Másik dolog hogy ott helyben elsüllyednék a szégyentől amit a problémáim okoznak, mert ugye a dokival nem gyóntatórácson keresztül beszélsz hogy ne lássa az arcodat, tehát csak süketelnék neki vmiről, de annak nem sok értelme lenne!
15.32-kor kommentelőnek:) : De igen, voltak problémáim, de írok,, verset, novellát, még ha gyenge is, de segít, megtnaultam zonhgorázni félig felnőtt fejjel és most tanár nélkül elkezdtem fuvolázni, improvizálok... A barátokkal ugyanígy jártam, volt, hogy egy egész osztály utált ki. De nem váltotam sulit, nem hurcoltak pszichológushoz a szüleim.
Felírnak valami antidepresszánst, aztán beszéltetnek, az általánosítások alapján megpróbálnak segíteni, de nem ez a megoldás. Nem minden esetben...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!