Ezzel már érdemes lenne pszichológushoz fordulni? Ha nem hogyan lábalhanék ki egymagam belőle? (böbb lent)
18 éves lány vagyok.
Kb. háromnegyed éve egyre gyengébbnek érzem magam idegileg. Korábban még rendőrtisztire készültem, ne volt gond krimit nézni vagy ilynek, de manapság egyre félősebb vagyok, nagyon ki tudok akadni dolgokon. Félek szinte mindentől, pl. a műhold miatt is kikészületm, azóta is nyugtatóval alszom csak :P. Mindenben csak a halál lehetőségét látom :( vonatba sem merek a két végére szállni :P. Meg múltkor láttam egy filmet, ami alapjában véve nem volt durva, de teljesen felzaklatott (robbanásos rész volt, sokan megsérültek meghaltak, és a helyükbe képzeltem magam :P.) Gyakran mikor metróban ülök akkor is elkap a szorongás. Korábban nem voltak ilyen problémáim.
Ez idő alatt egyre kevésébé értékelem a dolgokat. Mindig is szerettem sétálni a temészetben, de már nem találom benne azt a szépséget mint korábban. Emelett egy hónapja még a csoki, és a kapucsínót sem kívánom pedig mindig is nagyon szertettem őket :P. Korábban sokat álmodoztam, de mostanság még ez sincs :(.
Családi gondok vannak, nem tudom, hogy tényleg ennyire képes lenne megviselni.
Múlt hónapban is volt egy ilyen egy napos idegességem amikor nyugtatóhoz kényszerültem nyúlni, és most is péntek óta minden nap (persze csak homoepátiás cuccot szedtem, mert nem szeretnék függő lenni :P) ... bár most már jobb, de nem sokkal.
Szerintetek menjek el orvoshoz? Vagy valahogy átvészelhetem? Ha igen hogyan?
Bocsi a hosszú szövegét :)!
tudod mi kéne neked? egy pasi :P ha meg van akkor egy jobb :D
na jó lehet egy pszichológus is tudna segíteni ...
A pasi ezen nem segít, ne mondjatok ilyen h*lyeséget! Félrevezetitek.
Nem, ezek nagyon komoly szorongások, komolyan is kell venni őket. A családi problémák persze, hogy ki tudnak készíteni, naná! Azok a leginkább.
Egy fiatal lány csak ne kezelgesse magát nyugtatókkal, az nem segít, csak elfedi a bajokat. A legjobb, ha nem húzod az időt, hanem felkeresel egy jó pszichoterapeutát, és nekikezdesz a terápiának. (Mert az nem 1-2 hónap ám...)
Nem kell félni tőle, nagyon jó és fontos. Még ha nehéz is sokszor, milliószor megéri!
Tartozol magadnak azzal, hogy komolyan vedd, ha a lelked ENNYIRE kiabál a segítségért!
:)
Sok sikert!
Most is citromfű teát fogyasztok éppen :). A gyógynövényes bogyóktól is bekómálok, nem hogy az antidepresszánstól, nem is szeretnék ilyeneket szedni, nem vagyok híve az ilyeneknek. A homoepátiás dolgokban pedig sokan nem hisznek, de nekem bevált, és ha nem kell erősebb nem is akarok szedni :P :).
Hát igen a sport tényleg kéne, de sanos mostanság nincs sok energsiám mikor hazajövök :(
Írsz a családi problémákról? Ott lehet a kutya elásva...
Én még mindig azt mondom, hogy ENNYIRE KOMOLY SZORONGÁSOKKAL sürgősen fel kell keresni egy pszichológust. A nyugtatókra ne szokj rá, és a problémákat sem oldják meg. Nincs mese, szembe kell nézni a gondokkal szakember segítségével. Ettől nem kell félni egyáltalán, néha könnyebb, néha nehezebb, összességében pedig abszolút megéri az erőfeszítést. Gondolj arra, hogy a későbbi boldog felnőtt életedért teszed!!!
:)
Drukkolok!
Hát igazából kijutott bőven a gondokból az utolsó időszakban :P. Házasságtörés, válás, szemétségek apa részéről, emellé tárul még, hogy a drága jó mamám milyen nagy sz*rkeverő (amúgy mindig is ő kavart mindehol). És ugye láttam, hogy anya mennyire szenved ezek miatt, és ez hatott ki rám is szerintem :P.
Persze azért ennél sokkal több minden van még, de ezek a fő gondok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!