Ezzel már érdemes lenne pszichológushoz fordulni? Ha nem, hogyan lábalhanék ki egymagam belőle? (Több lent)
18 éves lány vagyok.
Kb. háromnegyed éve egyre gyengébbnek érzem magam idegileg. Korábban még rendőrtisztire készültem, ne volt gond krimit nézni vagy ilynek, de manapság egyre félősebb vagyok, nagyon ki tudok akadni dolgokon. Félek szinte mindentől, pl. a műhold miatt is kikészületm, azóta is nyugtatóval alszom csak :P. Mindenben csak a halál lehetőségét látom :( vonatba sem merek a két végére szállni :P. Meg múltkor láttam egy filmet, ami alapjában véve nem volt durva, de teljesen felzaklatott (robbanásos rész volt, sokan megsérültek meghaltak, és a helyükbe képzeltem magam :P.) Gyakran mikor metróban ülök akkor is elkap a szorongás. Korábban nem voltak ilyen problémáim.
Ez idő alatt egyre kevésébé értékelem a dolgokat. Mindig is szerettem sétálni a temészetben, de már nem találom benne azt a szépséget mint korábban. Emelett egy hónapja még a csoki, és a kapucsínót sem kívánom pedig mindig is nagyon szertettem őket :P. Korábban sokat álmodoztam, de mostanság még ez sincs :(.
Családi gondok vannak, nem tudom, hogy tényleg ennyire képes lenne megviselni.
Múlt hónapban is volt egy ilyen egy napos idegességem amikor nyugtatóhoz kényszerültem nyúlni, és most is péntek óta minden nap (persze csak homoepátiás cuccot szedtem, mert nem szeretnék függő lenni :P) ... bár most már jobb, de nem sokkal.
Szerintetek menjek el orvoshoz? Vagy valahogy átvészelhetem? Ha igen hogyan?
Bocsi a hosszú szövegét :)!
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Szerintem mindenképp érdemes szakemberhez fordulnod! (Én is pszichológus vagyok, csak azért írom le, mert nem hobbiból "okoskodok").
Amit leírsz, az alapján valószínűleg egy elhúzódó krízishelyzetet élsz át a családi problémák kapcsán. A krízishelyzet sajátossága, hogy számodra fontos helyzethez kapcsolódik, nem tudod elkerülni/kikerülni a helyzetet, és hiába igyekszel minden erőfeszítéseddel megoldani, nem sikerül megnyugtató módon rendezni. A korábbi problémamegoldó eszközök elégtelenek és az ember nem tud szembenézni a helyzettel. Az addigi lelki egyensúly ilyenkor megbillen, és sajnos ha elhúzódik, sokszor komolyabb pszichológiai problémák is kialakulhatnak (pl.depresszió, önértékelési válság, pszichoszomatikus panaszok, pánikbetegség, örömképesség-csökkenés stb.). És új "egyensúly" jön létre akár egy betegség árán, ami alacsonyabb rendű a korábbinál.
Ahogy írtad, nálad a szorongás több szempontból is befolyásolja az életviteledet, ezzel mindenképp jobb lenne kezdeni valamit, mert súlyosbodhat.
Ráadásul pont érzékeny korszakban vagy (felnőtté válás, kamaszkor vége), amikor alapból is nehéz megtalálni, ki is vagy és mit kezdj az életeddel.
Ne ijedj meg, egy jó szakember sokat fog tudni neked segíteni! Próbálj meg olyat keresni, aki az (esetleg szükséges) hangulatjavítón, szorongásoldón kívül sokat beszélget veled. Nem vagyok gyógyszerpárti, de orvosi kontroll mellett nem okoznak hozzászokást, és nagymértékben megsegítik a terápiát.
Sokkal veszélyesebb az, ha innen-onnan szerzett nyugtatókkal alszol, amit nem pszichiáter szakorvos írt fel neked, csak hallottad, hogy segíthet és megvetted saját felelősségre.
Nagyon biztató, hogy eszedbe jutott segítségen gondolkodni, az mindig jó terápiás prognózis,ha valaki motivált a változtatásra!
Remélem, sikerül egy olyan pszichiátert/pszichológust találnod, akivel jól együtt tudsz működni!
(Ha esetleg van az iskoládban iskolapszichológus, érdemes első körben őt felkeresni.)
Sok sikert!
Köszönöm a válaszokat! : )
Sajnos mindig voltak önértékelési gondjaim, zárkózott voltam, de mára ez a legkisebb problémám.
Komolyabb nyugtatókhoz nem is mernék nyúlni, most egy olyan homoepátiás szert szedtem, amit fogorvoshoz menetel, vizsaga miatti szrongásra adnak (ami jobban használt, mint a gyógynövényes szer), illetve a mostani rosszullétem miatt a háziorvos írt fel egy gyógynövényes nyugtatót.
Sokat változtam ez elmúlt két évben, és valóban nem vagyok már annyira boldgod mint korábban, szertném visszanyerni régi önmagamat :), nem jó így. Főleg hogy anyának is nehéz ez az időszak, én vagyok szinte az egyetlen támasza, (ez is lehet az egyik gond forrás), így még fontosabb lenne a lelkierő :).
válasza:A nyomozó szakma igazából már gyerekkorom óta tetszett, innen jött az ötlet, hogy oda megyek :), csak sajna a fizikai dolgok nem jöttek össze teljesen.
Hát most vagyok igazán mélyponton, korábban nem voltak ilyen gondok :P, nagyon remélem, hogy nem leszek pánikbeteg o.O .
válasza:Szia!
Érdemes lenne utánaolvasnod a gyökércsakrának!
Instabillá vált a földelésed!
Belemehetnénk lélektanilag,akár a pszichológiai oldaláról is közelíthetnénk a problémához,de én mégis ezt az utat ajánlom!
Amin most keresztülmész,csak egy ok okozati tünet!
A legrosszabb ami történhet,hogy beépül a személyiségedbe a szorongás és labilis felnőtt ember válik belőled!
(reméljük ezt nem várod meg!)
Sok sikert a kutatáshoz!
Egy új világot fogsz megismerni,ha kitartó vagy :)
A gyógyszerekről pedig állj át a testmozgásra!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!