Ezek a problémák mik lehetnek? Talán valaki tud rá szakszavakat vagy definíciót? Pszichiáterhez vagy pszichológushoz menjek?
Kb. nyár elején kezdődött a baj azzal, hogy egyre kevésbé szerettem az emberek társaságát és egyre kevésbé éreztem motivációt rá, hogy elmenjek otthonról csinálni dolgokat, csak akkor mentem el, ha nagyon muszáj volt. (tanuló vagyok, nyári szünetem volt.)
Augusztus elejéig kb. egy ilyen állapot stagnált aztán elkezdett az általános közérzetem egyre rosszabb lenni és egyre jobban volt diszkomfort érzésem, hogyha el kellett hagynom a közvetlen környezetemet (Budapesten a kerületemet).
Augusztus vége felé elmentünk a családdal nyaralni és nagyon rettegtem attól, hogy repülőre kell szállni, holott már vagy 10-szer repültem életemben és egyszersem féltem, az első repülésem előtt se. Az is rettegéssel töltött el, hogy el kell hagyni Magyarországot, holott imádok külföldön utazgatni, világot látni. Általában nem izgat az a gondolat, hogy meg fogok halni, vagy mi lesz ha meghalok, de most ott sajnáltam magamat, hogy jajj mi lesz, ha lezuhan a gép és meghalok.
A nyaraláson egész jól éreztem magam, de időnként elkapott a szomorúság, motiválatlanság.
Amikor hazaértünk, szinte eufórikus hangulat lett urrá rajtam, hogy itthon vagyok épségben, az eufória 2 napon belül elmúlt és megint szarul voltam. Halálfélelmen vagy "balesetfélelmem" még tovább fokozódott, még egyszersem mertem felülni a metróra, beszállni egy liftbe mióta itthon vagyok és amikor a busszal mentem és átment a hídon a Duna felett akkor elkezdtem félni, hogy beszakadunk a vízbe. Ehhez képest autót vezetek, mint a vadbarom. Tisztában vagyok vele, hogy statisztikailag az autó a legveszélyesebb közlekedési eszköz, de abban még mindig ugyanolyan biztonságban érzem magam, mint mielőtt ez az egész szar kezdődött.
Tudom, hogy teljesen irracionális ez az egész, de valamiért ilyen érzések, gondolatok jönnek elő.
Szeptember lett és egyre súlyosabb lett a rosszkedvem, motiválatlanságom és a társaság-diszkomfortom is.
Szinte semmire sem érzek motivációt, most kezdtem a főiskolát és már több napot is ellógtam, nem mentem be. Tudom, hogy ez mekkora baj, de van amikor egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy betegyem a lábam és különben sem tudnék figyelni az órán, hogy tanuljak, jegyzeteljek.
Az utcán, a buszon ha emberek vidáman beszélgetnek mögöttem vagy röhögnek valamin akkor mindig arra gondolok, hogy rajtam röhögnek meg még a boltban a pénztáros előtt is szégyellős vagyok.
A hangulat-ingadozásom a legrosszabb, ez csak pár napja kezdődött, de ettől gondoltam úgy, hogy na mostmár tenni kéne valamit. Van amikor teljesen normálisan érzem magam, van amikor ez a szomorú, motiválatlan, társadalomfóbiás, gyáva személyiség jön elő és van amikor hullámozva többféle hangulatot átélek gyors egymásutánban közben meg szinte zsong a fejem a gyors hangulatváltásoktól.
Úgyérzem megőrülök, de puszta gondolatokkal semmit sem tudok tenni ez ellen az egész hülyeség ellen, ami már közel 2 hónapja tart és egyre rosszabb.
Szerintetek ez mi lehet? Pszichológushoz vagy pszichiáterhez menjek vele?
válasza:A hangulat ingadozás jele lehet a depressziónak. Ha nincs céltudatod, akkor próbáld meg kifejezni az érzéseidet. A rajzolás, sétálás a természetben gyógyítani tud! Ki kell fejezni az érzelmeidet. Néha írd ki magadból a gondolataidat. Ez sokat fog segíteni.
Az önszeretet a megoldás mindenre. Ha nem mutatsz semmi felé érdeklődést... sajnos sokan választják az önpusztító életformát, ezt ne tedd! Cigaretta, alkohol...ez mind jele az önszeretet hiányának akár csak a depresszió.
Legyen valami célod!
válasza:"Kb. nyár elején kezdődött a baj azzal, hogy egyre kevésbé szerettem az emberek társaságát és egyre kevésbé éreztem motivációt rá, hogy elmenjek otthonról csinálni dolgokat"
Ez nyáron velem is előfordult gyakran. Szakszót nem tudok rá, talán thermophobia lehetne, ugyanis az okozta, hogy nem szeretem a hőséget...
"Augusztus vége felé elmentünk a családdal nyaralni és nagyon rettegtem attól..."
Erre a szakszó a szorongás. Aki szorong, az persze keresi, hogy "mitől" szorong. A válasz az, hogy nem ettől vagy attól a konkrét dologtól (pl. repülő) fél, hanem szorong és kész. És ezért pl. a repülőt veszélyesnek tartja. A repülő csak vélt magyarázat erre.
Szorongás előállhat sok mindentől. Szőnyeg alá söpört problémáktól, vagy éppen túl sok kávé ivásától. Vagy attól, ha elszigetelődsz, nem találkozol emberekkel stb.
"Tudom, hogy teljesen irracionális ez az egész, de valamiért ilyen érzések, gondolatok jönnek elő."
A gondolatok itt tökmindegyek. Szorongsz, a gondolatok csak ürügyeket keresnek erre, ezért lesznek hibásak.
"Tudom, hogy ez mekkora baj, de van amikor egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy betegyem a lábam"
Nem tudsz reggel kikelni az ágyból, vagy ki tudsz, csak a főiskola előtt állva nem mersz bemenni az épületbe?
"Szerintetek ez mi lehet?"
Sok minden, és azzal nem sokra mész, ha ráragaszt valaki egy népszerű címkét.
Szerintem menj pszichiáterhez, az szakorvos, gyógyszert is felírhat. A pszichológus kevésbé komoly. De valószínűbb, hogy az egésznek a háziorvosnál kell kezdődnie, és előbb általánosabb kivizsgálásra van szükség.
válasza:Én ezt szimpla "nyár szindrómának" hívnám. Szerintem simán a tétlenség és a betespedés okozza. Enyhébb változatban nekem szinte minden nyáron lejátszódott amíg középiskolás voltam. Elszigetelődtem mert nem volt kedvem társaságba járni meg úgy általában semmit se csinálni. A nyaralás kicsit dobott rajta mert mégis csak történt valami, de azért annyira nem nagy dolgok hogy kizökkentsenek végleg ebből a fura melankóliából. A (tömeg)közlekedéstől való félelem meg szerintem csak azért alakul ki mert ez egy jó indok önmagunk (/tudatalatt/) számára hogy miért ne menjünk ki sehová. Az autó nyilván jó mert ott egyedül lehet lenni.
Beletelt egy pár év mire így "átláttam" a helyzetet, persze lehet hogy tévedek. Nekem az segített, hogy kényszerítettem magamat a normális viselkedésre, szóval ha belehaltam is elvonszoltam magamat a suliba, megbeszéltem előre magammal hogy legalább 5 (később 10, 15) percet kell beszélgetnem valakivel, bárkivel, hogy lejárjak a menzára, hogy a buszon üljek le, sőt még néha próbáljak meg beszélgetni is másokkal. Kb novemberre szokott elmúlni, most hogy már "rutinos" vagyok ennek a megoldásában már hamarabb is.
Ha ez nem megy én pszichológust javasolnék inkább, mert szerintem ez inkább lelki mint testi eredetű (mint tudjuk a bipoláris depressziót is biz kémiai anyagok túlszaporodása okozza az agyban stb), mivel pl a nyaraláson javult, hídon rosszabbodik a helyzet, szóval szituáció függő is az egész. Én előbb megpróbálnám magamat kúrálni (sokáig! 1-2 hónap!), ha nem megy irány a pszichológus. Hajrá!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!