Nem vagyok normális? Mi van velem?
Igazából szégyellem ezt a dolgot ami velem van, és igazából még senkivel nem osztottam meg, pedig már lassan egy éve napi szinten hurcolom magammal..
de most kiírom, és érdekelne,mit gondoltok Ti.
Arról van szó, hogy igazából lelkileg nagyon gyenge ember vagyok, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül, ebben semmi szokatlan nincs.Orvos szeretnék lenni, és úgy érzem, ha egyszer lesz egy férjem,azt szeretném, hogy orvos legyen.
Lehet,hogy most nem fogjátok érteni amit mondok,de néha azt szeretném, hogy aki szeret,vagy szerelmes belém,az lásson néha gyengének..vagy sebzettnek, persze nem szánt szándékból, meg nem sajnálatból, ez teljesen más érzés.
Szeretném magam kiszolgáltatottnak érezni.
Pl.mint a twilight végén,mikor Edward ott ül Bella mellett a korházi ágyon..
Szeretném elképzelni, hogy a szerelmem orvos, és injekciót ad be pl.és közben csitítgat, hogy ne aggódjak nem fáj..vagy megölel..
mit gondoltok, mi van velem?miért?
válasza:Az autisztikus jellemvonás alatt, rengeteg mindent értek.Pszichológus állapította meg, hogy ez a "bajom".
Csak így elég nehéz megfogalmazni, mert ugye ti annyira nem ismertek, de azért megpróbálom.
Ezt főleg a "túlérzékenységre" értette. Pl.
Úgy kezdődött az egész, hogy mikor 3 éves voltam, óvodás, volt nálunk olyan hagyomány az óvodában hogy "kiszebábú" égetés.(falusi vagyok, ne csodálkozzatok)
ez azt jelenti, hogy február környékén, mikor megy el a tél, fel kell öltöztetni egy ilyen szalmabábút mindenféle ruhákba(mint egy madráijesztő)ki kell tenni az udvar közepére, és meg kell gyújtani,el kell égetni, mert ez "elüldözi a telet"
és én ugye mindíg ilyen kis kreatív voltam, mindíg mindenbe segítettem, és feldíszítettem én is a bábút, és mikor meggyújtották, mindenkinek körbe kell állni a tüzet, és körbe kell táncolni.(a gyerekeknek).És mikor jött ez a rész, akkor hirtelen nagyon el kezdtem sírni, és nem tudtak odaráncigálni a kiszebábuhoz, senki nem értette mi a bajom.Aztán a szüleim elvittek pszichológushoz, aki már akkor mondta, hogy valószínűleg hordozok magamban ilyen "vonásokat", túlérzékeny vagyok.
utána fél évig nem bírtak elvinni óvodába.
aztán utána abbamaradtak ilyen dolgok,azon kívül hogy csomó dolgot megfigyeltek, amik egyértelműen "autisztikus"jellegek:
folyamatosan forogtam meg pörögtem körbe, semmi másra nem figyeltem, elmerültem nagyon nagyon a részletekbe, tehát ha valamibe belekezdtem(kicsiként)akkor nagyon aprólékos voltam, és soha nem a lényegre koncentráltam.
nagyon nehezen barátkoztam akárkivel is,aztán ez az iskolában is folytatódott.
Alsóban végig egyedül voltam, ott egyáltalán egy barátom sem volt.mindíg hazamentem egyedül, olvastam(nagyon tudományos érdeklődésű voltam/vagyok),nézegelődtem egyedül, és mikor pl társaság jött, akkor mindíg elvonultam, nem szerettem. és most, hogy nagyobb vagyok, egyre inkább idegesített, hogy mi van velem.nem vagyok én rosszban az osztálytársaimmal!jó vannak páran akik piszkálnak hogy "jézusom" de szerencsére nagyon jó osztályközösségbe kerültem, mindenki barátságos velem, de ha valaki nem jön oda hozzám beszélgetni, magamtól biztos hogy nem megyek.. mindenki azt mondja, hogy "barátkozz jobban"de valahogy ez az alaptermészetemben van.általában csak üldögélek a padban, vagy tanulok következő órára.csak amikor látom, hogy milyen jól elvannak együtt az osztálytársaim, akkor fáj a szívem azért.
Azt, hogy túl "álomvilágban" élek, ezt már nagyon sokan mondták, de valahogy nem értem, nem tudok kiszakadni belőle.
Kérdeztem már több oszt.társamtól,akikel ilyen jó beszélős viszonyban vagyok, hogy "mi a baj velem?"
erre,akárkitől kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy semmi,nagyon kedves, aranyos vagyok,semmi baj.
de akkor miért van ez az egész?
válasza:Szerintem is kicsit rosszul fogalmaztál, nem hinném, hogy kiszolgáltatottnak szeretnéd magad érezni, inkább csak arra vágysz, odafigyeljenek rád, szeressenek.
Én pl. szerettem beteg lenni gyerek koromban, mert akkor anyukám végre odafigyelt rám. Tehát nem a lázas fejfájást szerettem, hanem a törődést, gondolom te sem arra vágysz, hogy félholtan fetrengj valahol és tehetetlen legyél, hanem arra,hogy valaki szeressen.
Azt nem mondanám, hogy minden rendben van a lelkeddel, mert a túlérzékenység is probléma és súlyosabb dolgok kialakulásához is vezethet(pl. depresszió, fóbiák). Nem megijeszeni akarlak, csak az ilyen embereknél nagyobb a rizikófaktor. Vigyázz magadra, és nem ártana egy pszichológus sem.
Köszi a kommented:)
Igen, igen, pontosan úgy érzem, amit mondasz.. hogy törődésre van szükségem.Igazából mindíg úgy éreztem, hogy "igazán"senki nem szeret..anyukám egyáltalán nem foglalkozik velem, azért,hogy néha beszélgessünk,azért is könyörögnöm kell neki..
8 éve járok pszichológushoz, de sajnos semmit nem használ..
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!