Mi az elsö gondolatod akkor ha megtudod hogy valaki vagdossa magát?

Hogy ki kéne deríteni, valóban problémái vannak e, vagy csak ettől akar különlegesnek tűnni. Sajnos láttam már olyat, aki képes volt erre, csak azért, hogy aztán "véletlenül" kivillantsa a karját és mindenki rá figyeljen, meg furcsának higyjék, mert mást nem tudott felmutatni. De olyat is láttam, aki titokban csinálta és segítségre volt szüksége, illetve fiatalkoromban magam is voltam ilyen helyzetben.

Ez utóbbiaknak pedig meg kell próbálni segíteni.

Kétféle ember van, aki vagdossa magát.

1. Az egyik az, aki ezzel akar magának figyelmet, törődést zsarolni. Ő többnyire nyíltan mutogatja a (nem túlzottan mély) sebeit, erősen célozgat rá, hogy ha "rájön ez vagy az", akkor vagdossa magát. Nem hajlandó semmiféle segítséget elfogadni, sőt, aki segíteni akarna neki, azt még meg is tapossa.

2. A másik típus a súlyos fokban traumatizált (többnyire kisgyerekkori traumák és nagyon súlyos traumák kínozzák) ember, aki azért vagdossa magát, mert a fizikai fájdalom az egyetlen, ami erősebb a lelkinél, és ezzel tudja magát a valódi világban megtartani. Az ő sebeik sokkal mélyebbek - mind lelki mind fizikai értelemben -, és ők azok, akik szinte soha nem beszélnek arról, amit tesznek, ami történik velük, ami bántja őket. Náluk még a szakembernek is résen kell lennie, hogy észrevegye a vagdosás jeleit.

Mindkét esetben elküldöm pszichiáterhez. Az első emberke le fogja ordítani a fejemet, mert ő nem kaar változni, ő zsraolni akarja a környezetét a vagdosássa továbbra is, a másodiknál pedig boldog lehetek (és ő is!), ha tényleg sikerül szakemberkézre adni, mielőtt az egyik rohama túl keményre sikerülne, hiszen az áldozatok legtöbbször nem mernek szakemberhez fordulni.

Nem teljesen van igy. Mind a kettovleuvoltheti a fejedet mert szegyelli, buntudata van. En is csinalom (sajnos) es nem mutogatom, nem is tudja senki csak pszichologusom es eleg sok problemaval kuzdok (pl depresszio, paranoia, szorongas, panikbetegseg, szocialis fobia)

Es en nem is azert csinalom h barki lassa. Titkolom, nem mutogatom. Amikor anya meglatta en ugy gondoltam (gondolom) h nem csinalom tul durvan ahhoz hogy ez baj legyen. En mar valoszinuleg "megszoktam" es mashogh nem tudom levezetni a feszultseget. Nem lehet elitelni senkit emiatt. Nekunk ez jo is egyben es rossz is :(