Hogy lehet feldolgozni, ha megtudod, rákos vagy, vagy valamilyen halálos betegséged van és megmondja az orvos, hogy már nem sok van hátra?

Az orvos általában nem mondja meg. Ezzel én nem értek egyet, de sokak szerint nem jó, ha az emberrel közlik, hogy lemondtak róla. Én mindenesetre ha odakerülnék (remélem, nem fogok), mindenképpen szeretném, ha őszinték lennének velem. Én nem ragaszkodom foggal-körömmel az életemhez, és azért van annyi józan paraszti eszem, hogy ha egyre rosszabbul érzem magam, akkor valószínűleg egyre roszabbul is vagyok...

Feldolgozni? Inkább a hozzátartozók azok, akik számára nehéz ez. Én megpróbálok úgy élni, hogy eleve ne legyenek lezáratlan dolgaim, mert bármelyik nap lehet az utolsó. Igyekszem minden nap éreztetni a szeretteimmel, hogy mennyire szeretem őket, nem őrzök hű de nagy titkokat... Szóval szerintem ha holnap megmondanák, hogy a hónapok óta tartó fejfájásom egy műthetetlen agydaganat miatt van (pl.), akkor sem esnék kétségbe. Nem az a lényeg, hogy egy nappal meghosszabbítsd a szenvedést, hanem az, hogy teljes életet élj, és nyugodtan, békében és méltóságban tudj elmenni.