Mi lehet a gond velem? :S

kisit átérzem, mert én is hasonló vagyok, de talán nem ennyire drasztikusan. Nincs önbizalmas (önbizalmunk).

Nem tudom hogy leehtne ezen segíteni, talán jön majd valaki, és ad valami jó tanácsot

Ezt szociális fóbiának hívják.Sokkal több ember szenved tőle ,mint ahogy azt gondolnád.Csak nem veszed észre rajtuk,mert oriási energiát fordítanak arra,hogy ne látszon.

Igen,sajnos létezik olyan szintje,amikor tehetetlennek érzi az ember magát vele szemben.

Van olyan,hogy kognitív terápia,ami segít ezeken a panaszokon,meg még egyebek,de ahhoz kellene egy olyan pszichológus vagy pszichiáter,akiben megbízol.

Mindenképp lépj,ne add fel,mert olyan nincs,hogy ne lehessen kimászni belőle.!!!

Én csak annyit tudok mondani, hogy ne félj. Merj önmagad lenni, mindenki hibázik és mindenki kap beszólásokat is olykor. Nem értem miért vagy ennyire zárkózott, nincs veled semmi baj nem kellene ennyire aggódnod. Kinek akarsz megfelelni, miért érdekelnek mások?

Ne foglalkozz velük, mások is sebezhetőek és másoknak is vannak félelmeik és mások sem tudják, hogy kicsodák és nem tudják egyes helyzeteket hogyan oldjanak meg.

Engem pl. rengeteg barátom tisztel és álmélkodva néznek rám, hogy én milyen erős vagyok és mennyi mindent kibírok amit ők fel sem tudnak fogni. Nos én azt érzem, hogy darabokban vagyok és fogalmam sincs mi lesz holnap, vagy akár a következő percben. Fogalmam sincs meddig bírom még és hogy hogyan bírtam ki eddig öngyilkosság nélkül.

Persze mások azt nem tudják, hogy már nem egy kisérletet tettem. de rájöttem ez a legnagyobb marhaság, hiszen bármikor meghalhatok hülyeség lenne megölni magam. Ráadásul miért, azért mert valami baj van? Hát akkor sz.rni kell az egészre és azt tenni amit szeretsz. Utána is meghalhatsz, de legalább éltél. Később már úgyse akarsz meghalni :)

Nem akarlak megbántani, de szerintem 23 évesen ez így kicsit... szóval 15 évesen még elmenne, de ilyenkor már érdemes lenne lépned valamit, mert így nem lesz soha rendes életed, vagy addigra öreg leszel :) Nem bántásból tényleg.

Én is most mondtam vissza a pszichológust, szóval tudom milyen az ha valakivel egyszerűen nem tudsz beszélgetni. Én tényleg úgy gondoltam, hogy nekem pszichológusra van szükségem és akartam is járni hozzá, de ha nem szimpatikus nekem akkor csak pénzkidobás mert úgyse tudok vele őszintén beszélni.

Keress egy olyat, akit jófejnek tartasz és nem félsz előtte megnyílni.

Gondold át, hogy férfihez vagy nőhöz akarsz menni, időshöz vagy fiatalhoz stb. Lehet butaságnak hangzik, de nekem ezek pl. sokat számítanak.

Visszatérve a kérdésedhez. Velem is sokszor van ilyen. Végre hívnak valahová de semmi kedvem menni és nem megyek. Aztán később rámtör a magány és ismerkednék, barátkoznék. Neki is kezdek de nem megy olyan könnyen mint képzeltem és elszomorodom és hagyom az egészet.

Szerintem ne kocsmába menj, sokkal jobb helyek is vannak. És ne idd részegre magad az nem segít soha.

Nincs kisebbségi komplexusod? Nem érzed úgy, hogy a többiek jobbak nálad és azért nem szólalsz meg? Mert ez hülyeség és nem igaz. Te is érzs annyit, mint bárki más. Hidd el van akit érdekelnek a gondolataid.

Most 2 dolog jutott eszembe. Nem próbáltál meg írni? KÖnyvet, verset naplót bármi. Vagy beszélhetnél félénkebb emberekkel, akik mellett nem érzed olyan kevésnek magad. - már amennyiben ez a baj.

Ne haragudj, hogy kérdezem de a gyerekkorod milyen volt? Ért valami nagy trauma? Arra gondolok, hogy a személyiséged még nem elég stabil. Még nem vagy teljesen kész. De nyugi hidd el másokkal is megesik, van kiút.

Szerintem a pszichológus lehet segítene, de magadban kellene ezt rendezned.

Interneten, chaten hasonlókon tudsz beszélgetni, akkor nem vagy gátlásos?

Ha itt megy akkor kezdhetnéd ezzel. Aztán a családoddal. Előttük nem kell tökéletesnek tűnnöd és ne aggódj nem tudod elrontani. Másokkal pedig nem kell törődnöd - ilyen szinten.

Próbáld megfogalmazni magadban, hogy mit érzel amikor nem tudsz megszólalni és feszélyezve érzed magad mások társaságában. Aztán ezeket jegyezd le és találd ki mit tehetnél ellene. Vagy reális gondold át van-e értelme annak az érzésnek. Ha nem tudsz rá normális okot mondani akkor döntsd el magadban, hogy mostantól nem hagyod magadon eluralkodni azt az érzést, mert hiszen semmi értelme, butaság az egész.

Talán segíthetne még ha jobban bíznál önmagadban és értékesebbnek látnád magad. Törődj sokat magaddal, mind külsőleg mind pedig belsőleg.

Pl. menj fodrászhoz vágass egy jó frizurát, válassz divatosabb ruhákat, hogy magabiztosabbnak divatosabbnak nézzél ki. De a legfontosabb, hogy írd össze miben vagy jó, mi az amit szeretsz magadban amire büszke lehetsz.

Írd le miket értél el eddig. Ez nehéz tudom. De ezek lehetnek olyan dolgok is, hogy pl. "nagyon megértő vagyok és jó hallgatóság" stb. nem csak olyan, hogy "400ezres fizetésem van, 5-ösre érettségiztem" Minden kicsi dolog számít.

Ha nem tudsz mit felsorolni akkor válassz valami hobbit, valami hivatást amit szeretnél kipróbálni. Az is egy pozitív dolog lehet a későbbiekben, és ha jó vagy benne akkor máris másképp tekintesz majd magadra.

Biztos vagyok benne, hogy van olyan dolog amiben jobb vagy bárki másnál. Ezt hosszadalmas megtalálni, de megéri hidd el.

És ne kocsmába járj, mert ott semmit nem fogsz tanulni, semmi pluszt nem ad neked. Ilyen helyeken jó néha kikapcsolódni és kissé többet inni ha már nagy rajtad a nyomás, de ez nem fog neked segíteni járj inkább normális helyekre és nem kell alkoholt fogyasztanod ahhoz, hogy feloldódj. Ha ennyire aggódsz akkor hiába is iszol nem leszel lazább csak egy idő után elalszol vagy hánysz :)

Még annyit, hogy vissza tudsz emlékezni mióta van ez így? Mi válthatta ki?

Boldog Karácsonyt és próbálj beszélgetni a családoddal. Javaslom kérdezgesd őket, így neked egyelőre nem kell sokat beszélned. Pl. Ugye milyen szép idén a fenyőfa? Neked mi tetszik rajta a legjobban, melyik dísz? Jövőre milyen színű díszek lennének szépek?

Vagy Nagyon ízlik ez az étel/sütemény stb. hogy kell elkészíteni? Szóval érted. :) Szerintem az se ártana ha jobban kimondanád amit érzel, pl köszönd meg rendesen az ajándékot és mondd el, hogy nagyon tetszik az új felső mert pl az a kedvenc színed. Szóval ne csak annyit, hogy köszi.

És ha mondasz valamit mondd hangosan, és magabiztosan. Ne túl gyorsan. Így elérheted, hogy rád figyeljenek. És idővel meg fognak hallgatni mindig és kíváncsiak lesznek rád. Gondolom eddig nem beszéltél sokat ezért nekik is hozzá kell majd szokni. Persze a mai világban amúgy is probléma, hogy nem hallgatja meg senki a másikat és nem érdekli senki véleménye. Szüleim semmit nem tudnak rólam, sose kérdeznek semmiről. Ha nagyritkán mégis akkor annyira meglepődök, hogy nem is tudok mit mondani :D

Biztos azért írtam ide is ilyen sokat, mert így kompenzálom, hogy sokszor nem tudom kimondani a gondolataimat. Pedig volt amikor naplót is írtam :D

Na tényleg zárom soraimat, remélem valamennyit sikerül hasznosítani az írásomból és kicsit jobban érzed majd magad.

Ez egy középsúlyos betegség, amiben te szenvedsz.

Első lépés annak elfogadása, hogy te nem vagy hibás, nem te csinálod rosszul, nem tehetsz róla hogy beteg vagy.

Amíg ezzel nem vagy meg, addig értelmetlen továbblépni!!!

Még egy észrevétel: neked nem pszichológusra van szükséged, hanem csoportterápiás személyiségfejlesztésre.

Kicsit késői vagy elhúzúdó kamaszkori bizonytalanság, amit most már nem ártana kinőni és felnőttként élni, gondolkodni. Ahogy olvastam, azt hitte a stílusodból, szóhasználatodból, hogy 14-15 éves vagy, a végén meg is lepődtem, hogy felnőtt férfi.

Lehetne szociális fóbia is, de ahhoz pszichológus/pszichiáter kellene, hogy diagnosztizálja, nemcsak néhány itt irogató hozzánemértő rámondja.

fu..én középiskolai időszakomban voltam visszahúzódó, nem mertem nagyon kezdeményezni társalgásokat, voltak gátlásaim, féltem az emberektől, ha pl valaki leszidott rosszul voltam napokig.. még fórumokat se mertem használni.

Azóta 24 (F) éves koromra teljesen megváltoztam mondhatni erős jellem lettem.

Amivel ez elérhető:

Járni kell társaságba szokni kell az embereket, sok új barátot szerezhetsz, kell valami elfoglaltság, hobbi, sport, igy lesz érdeklődési köröd, hozzá tudsz szólni dolgokhoz. Aztán jönnek az első "sikerek" és igy lassan megerősödsz.

Ha azt sugárzod gyenge jellem vagy, mindenki a szerint fog kezelni.