Van más út az öngyilkosságon kívül? Van más lehetőség számomra?

A családom elég problémás (alkoholizmus, agresszió apám részéről, öngyilkos hajlamok, depresszió és kényszerevés anyám részéről), az általánosban folyton megaláztak, bántottak, és nem tudom, melyik hagyott mélyebb nyomot. Az eredmény: mindig is egy kis senkinek gondoltam magam, láthatatlannak, csúnyának, átlagosnak. 16 évesen evészavaros lettem (falásroham, bűntudat, önhánytatás vagy hashajtó, koplalás, majd megint falásroham, és így tovább...). Elkezdtem magam vagdosni, aminek már örökre szóló nyomai vannak, és ettől megijedtem, úgyhogy fél éve abbahagytam, de még mindig vastag, vörös hegek vannak a karomon, combomon. Depressziós vagyok, 18 évesen, fél éve próbáltam megölni magam, de ez akkor alig tudatosult bennem, annyira kábult voltam a gyógyszertől, csak ültem a zuhanyzóban a saját véremben, és újabb és újabb sebeket ejtettem hosszanti irányban a karomon, és éreztem, hogy nem érdekel, el tudnám vágni az ütőerem, de nem akartam meztelenül meghalni. 19 éves vagyok, folyton szorongok, minden reggel, este is, mert tudom, hogy másnap iskola. Szorongok, ha mennem kell valahova, nincsenek barátaim, emberek között egyszerűen hülyének és oda nem illőnek érzem magam. Máskor, ritkán elfog a feldobott, mániás hangulat, mintha részeg lennék, vagy ilyesmi, őrültnek érzem magam. Vonzanak a sötét dolgok, a halál, a vér, az erőszak. Egyik énem az ártatlan, jó kislány, a másik egy züllött gyilkos. Szűz vagyok, kicsit undorodok is a szextől, pedig sokat gondolok rá. Ebben is beteges vagyok, a BDSM vonz. Sokat mosolygok, kedves, okos vagyok, sőt már az is kiderült, hogy szép vagyok, ami konkrétan lesokkolt, szeretnék egy tündéri kisfiút szülni a szerető férjemnek, de mindez csak álomkép, amire gondolni is alig merek, mert nem tűnik hihetőnek. Úgy érzem, az egyetlen lehetőség számomra az öngyilkosság.

Van vajon más út? Ismertek olyan embereket, akik olyanok voltak, mint én, de valahogy kijöttek belőle és most tényleg boldogok?