Miért tekintik jónak azt az emberek, ha valaki betegesen sokat tanul?

Egyetemista vagyok, talán itt fontos infó, hogy sok zh-s szakon. Tehát nem a vizsgaidőszakra összpontosul a terhelés.

A tárgyak kb. felére hétről-hétre szoktam tanulni, már első héttől, kb. versenyzem magammal, meddig bírom tartani, hogy az előző órai anyagot a következő óráig átolvasom. Zh-k előtt egy héttel már foglalkozom az anyaggal (persze nem egész délutánokat... hanem 1-2 óra, esetleg 2-3 / délután).

Minden tárgyból - amire nem tanulok rendszeresen, azért abból is - arra törekszem, hogy a maximumot hozzam ki magamból.

Büfészakos vagyok, stresszes, nem látom a jövőt... Csak azt tudom-sejtem, mitől alakult ki bennem a tanulásmánia.

Sokan lenéznek, nem bírnak, levegőnek néznek, szerintem egyik ok - persze a többi mellett - a stréberségem. Egy ilyen tanulásmániás embert nem tudnak hova tenni.

Bulizni nem szoktam, de szabadidőm az van. Kevesebb, mint másoknak, de van.

Tehát nem ezzel van a baj...

Hanem görcsösen törtetek, ahelyett, hogy leszoknék erről, és amellett, hogy tudom (tudhatnám, felfoghatnám, így helyesebb talán), hogy előnyöm mindebből - nem lesz!