Az betegség, hogy betegesen félek az elhízástól?

Gyerekként állandóan piszkáltak, hogy dagi leszek, ne egyek annyit, stb, még a saját anyám is, mondván az én érdekemben csinálja, állandó téma volt. Pedig nem voltam kövér, csak nagymamám alkatát örököltem, sosem leszek nádszál. Most, 22 évesen 171 centi vagyok és 58-60 kiló szoktam lenni, ami mindenki szerint jó, normális étkezéssel tudom tartani, sőt, ha nem fogyózok mondjuk 60, max 62 szoktam lenni.

Ám betegesen félek az elhízástól és már nagyon bosszant. Volt egy stresszes időszakom, lefogytam 55 kilóra és nekem nagyon tetszett, jól éreztem magam, mások szerint már nem állt jól. Akkor ismertem meg a páromat, aki szerint úgyis meg 60 kilósan is nagyon szép vagyok, de amúgy nem szereti a duci lányokat. Mindezekkel együtt most fogyózok, édességet már alig eszek, mert bár szeretem ha megeszem mentálisan és fizikailag is rosszul vagyok a tudattól, hogy cukrot ettem. Valamennyit fogyasztok azért, de keveset. Szinte élvezem, ha éhesen alszok el és egyszer, de csak egyszer meg is hánytattam magam, de arra nem vagyok büszke. Mindent megeszek, de figyelek az adagokra, mozgok is. Állandóan nézem magam a tükörben, felveszem a ruháimat és annak örülök, ha nagyok, mert akkor fogytam.

Ráadásul anyai ágon több pajzsmirigy alulműködéses volt, ami ugye erős hízással jár, járok rendszeres ellenőrzésre évente, de ha felszedek egy kilót akkor a pajzsmirigy alulműködés minden tünetét produkálom.

Félek, hogy ez rosszabb lesz és vagy koplalok vagy hánytatom magam majd. Mit tegyek, hogy ne kerüljek oda? A páromnak szép vagyok, mindenki szerint jó az alakom, de én csak azt látom, hogy hájas vagyok.