Betegség + szegénység + stressz + magány = öngyilkosság? Van valaki aki segíteni nekem? Már belefáradtam.

Min stresszelsz?

Ha állandóan beteg vagy, orvoshoz kell menni, aki megoldja a problémádat, vagy beutal a kórházba kivizsgálásra. Ott lehet kérni, hogy az esetleges ingázások miatt inkább fektessenek be, így gyorsabban a végére is érnek.

Másrészt megjegyezném, hogy állandóan negatív szemlélettel nem is lehet élni... Ha más nem, akkor vegyél egy kiskutyát, akit nevelgetsz, szeretgetsz és aki örömet ad az életedben, értelmet ad annak. Ne mindig azt nézd, hogy jaj beteg vagyok... jaj éhen fogok halni... jaj de kibírhatatlan az életem... Próbáld kicsit pozitívabban szemlélni a dolgokat!

Elhiszem ,hogy eleged van ,de ne gondolj öngyilkosságra.

Próbáld elérni céljaidat.

Szerintem azért ahhoz, hogy nyugatra mehess, nem feltétlenül kell ekkora tőkével rendelkezni...

Ha megnézed a neten, keresnek hotelekbe, szállodákba embereket, akiknek még nagyon németül sem kell tudniuk és fizetnek kaját és szállást is. Neked csak ki kell jutnod és át kell vészelned valahogy az első hónapot.

Ismerek több embert is akik így mentek ki. Viszont egy dolog biztos, ne magyar közvetítőn keresztül menj, hanem közvetlenül az álláshirdetést feladó cégnél jelentkezz és akkor nem vágnak át.

A kérdésed alatti gondolatokhoz nem tudok mit hozzáfűzni. Én is rossz állapotban vagyok, volt több kísérletem is, de egyszerűen ingyenes pszichológushoz képtelenség bejutni. Gyógyszert természetesen örömmel írnak fel, de azok nem segítenek, csak tönkreteszik teljesen a szervezetemet.

Ha a szüleim nem élnének, valószínűleg már utánuk mentem volna... Nem jó ebben az országban mentális betegnek lenni.

Igazából nekem segített a pszichológus. Elég jól éreztem magam abban az időszakban, amikor megengedhettem magamnak, hogy járjak hozzá. Csak aztán később problémáim adódtak, így nem tudtam finanszírozni és csak a gyógyszer maradt, ami persze nem használ...

Igen, nekem egyenlőre csak lelki eredetű (szociális fóbia, szorongás, depresszió), de kihat a mindennapjaimra és sokszor elviselhetetlen pszichoszomatikus tüneteket is képes vagyok produkálni.

Igazából a legszomorúbb az, hogy az orvosok is csak akkor vesznek komolyan, ha már megtörtént a baj. Amíg csak beszél róla az ember, vagy megpróbálja, de nem mondja el senkinek addig nem érdekel senkit, hogy mi van veled. Felírják a gyógyszert és viszontlátásra, 1 év múlva találkozunk.

Amikor jártam pszichológushoz, akkor Aurorixet szedtem. Miután elmaradt a pszichoterápia, elkezdtem rosszabbul lenni, áttértünk először a Yarocenre, majd a Cipralexre. Aztán elegem lett, abbahagytam a gyógyszereket és csak néha egy Xanaxot szedtem be.

Utána újra elölről. Yarocen, ami nem használt, csak híztam tőle, Cipralex, ami nem használt csak olyan mellékhatások léptek fel, amiket nem toleráltam; és most megint Aurorix, aminek legalább a fáradtságon kívül nincsenek mellékhatásai, de ugyanúgy nem használ.

Az a baj a gyógyszerekkel, hogy a mai napig nem tudták kétséget kizáróan bizonyítani azt, hogy valóban az okozza-e a depressziót, amire gondolnak. Nem mutatható ki pontosan a neurotranszmitterek mennyisége az agyban, így az sem, hogy annak hiánya valóban depressziót okoz-e. Ugyanez igaz a cirkadián ritmus zavarára és a többi dologra is. Egyszerűen csak próbálkoznak és van akinél az egyik, van akinél a másik jön be, már ha bejön egyáltalán.

A pszichoterápiában az a jó, hogy egyrészt nem teszed tönkre a szervezetedet, másrészt ott valóban a gyökérénél próbálják meg kezelni a dolgokat. Sokkal hatékonyabb, viszont mindez persze csak az én véleményem... Nálam eddig így működtek a dolgok.