Elvesztettem önmagam, mit tegyek?

Miért pont ő az a személy, akinek a jelenléte megnyugtat téged? Ha ezt meg tudod válaszolni, már elindulhatsz egy úton a megoldás felé.

Valakinek mondd el, hogy mi zajlik benned. Ha nem pszichiáternek, akkor valaki másnak. Bár érdemben nem valószínű, hogy segíteni tud, de már az is biztos használna, ha valakivel megoszthatnád ezt.

Pedig az ilyesmit szakember segítségével lehetetlen feldolgozni. Nem pszichiáter kell ide, hanem pszichológus. Én is kapaszkodni kezdtem valakibe, aki szintén problémás, végül ő juttatott el terápiára. És azt tapasztalom, hogy ahogy én fejlődök, őt is "húzom" magammal felfelé. Tehát az én terápiám közvetve az ő problémáira is hat. Két problémás ember nem tud egymáson segíteni, de ha az egyik tesz magáért, akkor a másikra is hatással lesz. Viszont én évekig próbáltam önerőből megoldani, de nem ment. Ehhez ugyanis tudat alatti változások szükségesek, azt meg nem lehet egyedül megoldani! (Pontosabban meg lehetne, ha olyanba "kapaszkodnál", aki maga is rendben van.)

Tehát a megoldás: EGYIKŐTÖK menjen el pszichológushoz és csináljon végig egy terápiát. Nem muszáj neked megtenni, az is jó, ha a másik fél fejlődik, akibe "kapaszkodsz". Mert akkor húzni fog magával. Vagy te mész, és te húzod őt magaddal. :)

Azért kérdeztem, hogy ki ő, hogy milyen kapcsolatban vagytok. Mert szerintem az lehetne egy szép út, hogy egymást nyitogatnátok ki egyre jobban. Azzal, hogy egyre többet mutattok egymásnak a sebeitekből és látjátok, hogy semmi baj nincs, továbbra is áll a bizalom, egyre jobban leeshet a teher rólatok, sőt öröm ébredhet. Mert a nehézségek, terhek önmagukban nem csesznék el az ember kedvét, hanem az cseszi el, ahogy ezt értékeli. Hogy ha egy szardarabnak érzed magad azért amit veled tettek, vagy amit te tettél másokkal. De ez csak értékelés, nem maga a dolog. (értsd: attól, hogy valakit megerőszakolnak elvileg nem lenne sok baja. minimális fizikai sérülés. attól lesz viszont ahogy értékeli, hogy mit tettek vele. és az ahogy a társadalom értékeli. áldozatnak lenni nagyon rossz szégyelendő. így már lesz baja, életkedve elmehet totál. vagy ha pl ha van valami nem nagy presztízsű melód, akkor ott sem igazából a tevékenység teszi az embert szomorúvá, hanem ahogy ő és mások ezt értékelik.) Ha fel tudod fedni ezeket a dolgokat és látod, hogy nem áll meg a világ, látod, hogy a másik továbbra is ott van, továbbra is kedvel, akkor lehet nem rontja el a kedvedet a nehézség. Akkor mint saját sorsodat, saját utadat láthatnád, amit szépen feldolgozol és ettől emelkedsz.

Eleve depresszióra az egyik legjobb gyógyszer, ha azt látod, hogy te tudsz segíteni másokon. Szóval az, hogy ha te őszinte vagy vele és tudja, hogy ezzel gyógyít téged, az őt is gyógyítani fogja. És fordítva. Téged is tovább gyógyítana, ha látnád, hogy ezzel ő gyógyul, hogy ilyen áttételesen a segítségére vagy.

De ha nem is ő, akkor próbálj hasznára lenni másoknak egyoldalúan. Keress ilyen önkénteskedési lehetőséget pl.