Teljesen elvesztettem önmagam? Újra a régi akarok lenni!

Hát nem tudom...

Mi tavaly épitkeztünk, idén kertet csinálunk, tehát apa munkából haza, ki a kertbe. Nekünk csinálja...

Nekem 3 gyerek itthon (legnagyobb 4,5, ő oviba jár), mindent én intézek, ellátom a gyerekeket, mosok, takaritok, bevásárolok, stb.. Egyedül annyi, hogy nem főzök, hanem hozatom a kaját.

Nekem általában nincs semmi problémám, boldognak kellene lenned elvileg, én az vagyok. Néha, ha betegek, akkor elfáradok, kiborulok, de 3 beteg gyerek mellett ennyit tán szabad...

Szóval igazából nem tudom, neked mi lehet a baj. Talán ha arra gondolsz, hogy más 3 gyerekkel csinálja ugyanezt, vidáman, akkor könnyebb :-)

Ezt neked belül kell tudni lerendezned...

szia, ismerem az érzést. én pont 1 éve uyganebben a cipőben jártam. akkor volt az enyém 6 hónapos. nem lehetett letenni, állandóan nyűglődött, napirend nuku, segítség nuku, alvás nuku. kivoltam rendesen.

mára úgy alakult a hylezet, hogy a másfél éves kislányom mellett már jut idő magamra is, pl. most hogy alszik, én netezgetek. :)

mert most már reggel vasalok, amíg az apja elkészül, főzni délután, mielőtt elmegyünk a játszóra, vagy előkészítem a vacsit akkr, este meg befejezem, miután hazajött az apja, takaírtás 1x egy héten nagytakker, péntek du, addig elmennek az apjával boltba meg csavarogni. az apróbb dolgokat már simán el tudom mellette végezni. régebben? ha beraktam ajárókába, 1 percig max. elvolt, de volt hogy annyit se. sokszor főztem úgy, hogy ő az ehyik kezemben, a fakanálé a másikban....utána amikro márszott, akkor meg felcsimpizett a lábamra, és übvöltött hogy vegyem fel....egy minutát alig játszott el magában. kb. olyan 3-4 hónappal ezelőttig egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy hány olyan nap volt, amikor azt mondtam magamban: na ma jó napunk volt. képzelheted.

én nagyon sokszor játszottam vele, mindig felvettem amikor kérte (a gerincem bánta, de már azi s rendbe jött), együtt aludtunk, ha éjjel ébredt, ha hússzor, akkor hússzor kapott cicit. persze én voltam a legszarabb anya, aki nem neveli önállóságra, és elkényezteti és stb.

ehhez képest ma egy teljesen normális életvezetésű kislányom van, aki 16 hós kora óta magától átalussza az éjszakát, és csak akkor dilizik kicsit, ha nagyon fáradt vagy jön a foga, vagy oltáskor. de azt minden gyerek megteszi. és nem neveletlen, nem szófogadatlan, meg lehet beszélni vele a dolgokat, ahhoz képest hogy a dackorszak tombol. és amikor főzök, stb. akkor ő elvan magának, azokat a játékokat játssza, amiket anno együtt. vagy kitalál újakat. már értei, hogy előbb megcsinálom ezt, befejezem, aztán megyünk sétálni, játszóra stb.

a táraság hiány az bizony megviseli az embert....nekem jön minden héten 1x egy kolléganőm, az már maga a menny. aztán kb. ennyi, mert más városban lakunk, mint a rokonaink, barátink. néha vki jön hétvégére, de ez sem gyakori. kicsit befordul az ember. persze a gyerekhez lehet meg kell is beszélni, de az mégis olyan érzés, mintha az ember monológokat folytatna. de náűlunk már ez is megváltozott, épp tengpa mondtam a férjemnek, hogy érdekes, mert a kislányunk még csak pár szót mond, én meg állandóan beszélek hozzá, mégsincs az az érzésem, hogy csak magamnak mondom, mert most már teljesen megért mindent, teljesen más mpst már. persze ez még mindig nem ugyanaz mint a felnőtt társaság, de én azzal vigyazstalom magam, hogy elrepült ez a másfél év, még másfél, és megy óvodába....

én mostanában kezdem élvezni, hogy itthon vagyok vele, sokáig bizony csak nyűg volt.

ismeretséget kötöttem egy itteni kismamával is, na nem a játszón, mert igen zárkózottak erre az emberek, hanem a neten, ő is onnan költözött ide, mint én. ilyenekkel te is próbálkozhatsz.

fel a fejjel, majd jobb lesz nálatok is a helyzet! :)

Szerintem ezeket a dolgokat azért látod ilyen sötéten, mert nem mozdulsz ki otthonról. A hosszútávú "csak baba-társaság" nagyon le tudja építeni az embert. fontos, hogy sokat járj közösségbe, találkozz, beszélgess felnőttekkel is.

Kell, hogy egy héten legalább egyszer kimozdulj egyedül, még ha csak egy-két órára is.

Én úgy vagyok a takarítással, főzéssel, hogy nem az az első, de azért igyekszem tisztaságot tartani. Ha meg nem tudok főzni, akkor rendelek valami menüt. 5 hónapos a babánk:))

Nekem is volt hasonló időszakom annak ellenére, hogy a férjemben mindenre lehet számítani. Aztán, mikor elkezdtem tornázni járni (heti kétszer), és többször rábíztam a férjemre a kislányomat, amíg én barátnőkkel találkoztam vagy csak egyszerűen elmentem vásárolni-nézelődni, azóta úgy érzem, kiegyensúlyozott lettem.

Legutóbb pl. a (gyerektelen) barátnőim kitalálták, hogy mennek a múzeumok éjszakájára és hirtelen ötlettől vezérelve én is csatlakoztam meg egy szintén kisgyerekes barátnőm. Nagyon jó volt, pedig csak csatangoltunk kicsit a városban, benéztünk egy-két múzeumba és sokat nevettük és beszélgettünk.

Mi különösen figyelünk arra a férjemmel, hogy legyenek kettesben töltött estéink (persze ehhez kell egy bevállalós nagymama is, ez nem vitás).

A lényeg, hogy kiszakadj egy kicsit a napi rutinból (ami jelen esetben a gyermek egész napi ellátása és a háztartás), így tudsz kicsit feltöltődni.

Sok sikert!