Rettegek a mosógéptől, már rémálmom is volt. Mit tegyek?
Először is szeretném megkérni, hogy aki jót röhög ezen a kérdésen, meg nem veszi komolyan, az inkább ne is írjon semmit, normális emberek válaszát várom!
A probléma forrása a képen látható centrifuga:
Kiskoromban nem volt sok pénzünk, ezért háztartási eszközökre nem is igen futotta. Porszívó helyett volt seprű, mosógép helyett volt kézzel való mosás. Aztán szüleim beszereztek egy centrifugához hasonlító mosógépet és fentebb látható eszközt. Egy ideig azt használta az édesanyám, de én nagyon féltem tőle, ugyanis nagyon felelőtlenül használta a gépet: úgy csavartatta a ruhákat, hogy nem tette rá a fedelet. Mindig attól féltem, hogy hirtelen megijed és belecsúszik a keze... Ha mosott mindig azt láttam a szemem előtt, hogy kéz nélkül, véresen a földön találom. :S
A lényeg az, hogy már magamra mosok, szüleimnél élek még, de sajnos tönkrement a mosógép, így előkerült újra a centrifuga. Kézzel ugye nem tudom kicsavarni a ruhákat, nem száradnak meg két nap alatt sem. Így kénytelen vagyok használni. De attól tartok (fedél használata mellett is), hogy megcsúszik a kezem, és iszonyatos fájdalmak között veszítem el. Ma kellene mosnom, este már rémálmom is volt, hogy nincs meg a jobb kezem... :S
Ez lehet valami gyermekkori trauma? Lehet attól van, hogy anyám azzal ijesztgetett gyerekként (elővigyázatosságból és teljesen ésszerűen), hogy kicsavarhatja a kezem a centrifuga, ha belenyúlok (nem mintha akartam volna)?
Komolyan a szívinfarktus kerülget... :(
Én 19 évesen egy lábas vizet se tudok felmelegíteni a tűzhelyen,mert anya kiskoromban folyton elzavart a közeléből meg azt mondta,hogy ha eltekerem a bekapcsolóját (vagy mi) akkor felrobban.Azóta se merek közel menni hozzá,és egyszer eltekertem azt az izéjét,de iszonyatos halál félelmem volt,szinte már hallottam is,ahogy ROBBAN... :S És elképzeltem,ahogy egész életemet úgy kell leélnem,hogy össze van égve az egész arcom,karom,felsőtestem... :S Meg rátesz egy lapáttal,hogy nagyon régi masina,néha hangokat ad ki... A fürdőszobában lévő gázt szintén nem merem begyújtani,mert az is "robbanásveszélyes",úgyhogy 19 éves fejjel nem tudok úgy megfürdeni,ha anya nincs otthon...
Segíteni ezen nem tudom,hogy lehet,csak azért írtam,hogy nem vagy egyedül.
Először is köszönöm a normális válaszokat, féltem, hogy feltevés után jönnek meg a kárörvendő emberek...
Elsőnek: magamra mosok, használom is, sőt! A fedelet is ráteszem, nem akarok olyan felelőtlen lenni, mint az anyám, bár neki nem lett semmilyen baja, csak mindig ettől féltem.
Kezdetben nem volt meg a fedél, anélkül csavartam, iszonyatos volt. Azóta meglett, de tartok, hogy leesik, kicsúszik, véletlenül becsúszik a kezem alá, ha le akarom állítani a gépet...
második: hát én nem merem begyújtani a sütőt, ha ez vígasztal... Bár nekünk régi volt, szóval nagy lánggal lobbant be, szóval...
Sok embernek van hasonló nyomasztó bevésődése.
Pl. úgy lehet segíteni ezen, hogy ellazult, nyugodt állapotban feleleveníted a képet, majd képzeletben félretolod, tapétaként összegyűröd, felgyújtod, ilyesmit teszel, végül elképzeled pozitívan átalakítva a történteket.
Ezzel a szebb képpel felülírod a régit, és mondhatod is magadnak néhányszor pl.: "valahányszor eszembe jut a centrifuga, a szeretett gyerekkoromra emlékeztet"
Vagy valami ilyesmit talál ki és tényleg próbáld ki pl. elalvás előtt vagy ébredés után.
Sok sikert!
bevallom őszintén, most kimentem leellenőrizni, hogy tényleg le van-e kapcsolva a kazánom, mert ha fürdés vagy mosogatás után elfelejtem kikapcsolni, két-három óra alatt felszalad a nyomás majdnem 4 bárra. nincs nagy baj, ha elfelejtem, mert akkor spricceli ki a túl sok vizet, és árasztja el a fürdőszobát, inkább idegesít. a szerelő hiába mondja, hogy egy kazánt nem lehet csak úgy felrobbantani, én akkor is félek, hogy egyszer arra megyek haza, hogy nincs házam. egy másik kazán több 100 ezer ft, most épp gyűjtögetek, és igyekszem nem elfelejteni, ki be kapcsolgatni.
gyerekkori traumákat, ha tudsz pénzt áldozni rá, pszichológussal mindenképp kezeltesd, mert elképesztő módon tudják gátolni az értelmes mindennapi életet
Nem hiszem, hogy pszihológust felkeresnék, mivel a mindennapi életemet nem gátolja, akkor tör rám, amikor mosni kell, és ki kell csavarni a ruhákat. Ha kész vannak, akkor eltűnik.
Igazából csak ettől a centritől félek, a normál mosógéptől, ami mos és csavar is egyúttal nem. Sajnos még nem gyűlt össze annyi pénz, hogy egy ilyen masinát megvegyünk.
11:34-nek: Kiskoromban egyszer elkezdett omlani a vakolat a házunkról. Én annyira megijedtem, hogy sírva aludtam csak el, mert attól tartottam, hogy összedől a ház...
Hihetetlen mik vannak!
Úgy tűnik, mindenki hurcol valamit a gyerekkorából: nekem a kút a mumus. Mindig azt mondták, hogy ne menjek a közelébe, mert beleesek. Nagyon féltem attól a sötét mélységtől, sőt gyerekkoromban sok rémálmom is volt ezzel kapcsolatban. Most felnőttként is nagyon rossz érzés a gondolat, hogy belenézzek. Az az ominózus kút még most is ott áll a nagymamám udvarán, ha odamennék, előjönnének egyből a gyerekkori félelmeim.
Ezt csak azért írom le, hogy lásd, nem vagy egyedül ezzel, sőt.
De érdekes! Nagyon meglepődtem a válaszokon mennyien vagyunk:)
A szüleink akaratlanul is előidéztek bennünk valamit.
Kiskoromban imádtam a vizet ,imádtam úszni.De anya mindig csak a parton ült és 1000xelmesélte,hogy hogyan fulladt meg majdnem egyszer amiatt,hogy egy fiú lenyomta víz alá és hogy az milyen érzés volt.Tudat alatt kialakult bennem egyik napról a másikra a pánik! Az ő élményei mint ha az enyémek lettek volna.Olyannyira félek a víztől vagyis inkább a fulladás érzésétől,hogy fürdeni sem nagyon merek csak zuhanyozom.
Most 24vagyok és ha strandon vagyunk csak akkor merek bemenni a vízbe ha alig van benne ember,mert attól rettegek,hogy benyomnak a víz alá!!
Hihetetlen.:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!