Mennyi idő alatt adnak az orvosok receptet szorongás esetén? Nagyon fontos, többi lent! (Kicsit hosszú de tényleg fontos) 23/f

Egy jó pár éve erős szorongással és szociális fóbiával küzdök, és csak most jutottam el arra a pontra hogy felismertem a problémámat, és beszéltem a szüleimmel. Egy átlagos napom abból áll hogy felkelek, meló, hazajövök, itthon elütöm a napot a facebook ot tekergetve, megnézek minden nemkutyás meg 9gages szart, eszek ha épp éhes vagyok, zuhany és alvás, aztán másnap kezdődik előlről. Hétvégén ha épp nem dolgozom, akkor csak alvás meg gép, ez a kettő létezik, és semmi más. Melóba ha nem fontos nem beszélgetek senkivel, mert már unom hogy folyton hülyét csinálok magamból, mindig ez a vége. Ha beszólnak nem tudok rögtön visszalökni egy frappáns választ, de mivel nem ismerem el a bénaságomat, csak odamondok valamit, amitől aztán végképp hülyének néznek, keresem a szavakat de nem jönnek, habogok össze-vissza, úgy érzem mintha összeszorulnék, elönt a melegség, majd rájövök hogy mit is kellett volna mondani, de már késő. E miatt én lettem a gyár "bolondja", folyton engem ugráltatnak, engem b*szogat mindenki, és ez már kezd nagyon rossz lenni, és tudom hogy ennél csak rosszabb lesz. Emellett gondolom nem kell mondjam hogy nincs egy barátom sem, akivel elmehetnék valahova, emiatt ülök itthon egész nap. Nem szoktam neten sem ismerkedni, mert annak úgy nincs értelme, ha nem találkozunk soha. Belátom hogy csakis az orvos lehet az egyetlen kiút.

Érdekes azonban, hogy nincs gondom olyan emberek előtt akikkel többet nem találkozok, vagy csak annyira ritkán hogy nem tudnak megjegyezni, pl. ha bemegyek egy bankba kifizetni egy számlát havonta egyszer, felhőtlenül tudok viselkedni, talán még váltok is pár szót a kasszás csajjal, vagy ha beülök inni egy sört vagy egy üdítőt valahova, ott is beszélgetek bárkivel, mert leszarom a véleményüket. Az sem számít ha egy bevásárlóközpontban vagyok ahol nem férek el az emberektől, nincs gondom. De ha olyan társaságban vagyok ahol tudom hogy másnap is találkozunk, meg nap mint nap (suli, meló, busz, stb.) ott végem van. Mert tudom hogy számít a véleményük, mert az alapján fognak elítélni, és jó benyomást akarok kelteni, de végem van mikor kell beszéljek valakivel, miután mondok valamit, végiggondolom hogy most jól mondtam-e amit mondtam, vagy nem, stb., vagy ha hozzám beszélnek inkább a hangsúlyát és a beszédmodorát figyelem, mintsem azt amit mondani akar, és ebből próbálom megállapítani a véleményét. Ha olyasvalamit kérdeznek amire a válasz nem az igen/nem kategória, hanem fogalmazni is kell akkor csak keresem a szavakat, dadogok összevissza, vagy ha olyan a kérdés többnynire vállat vonok és azt mondom hogy nem tudom (ha lehetséges). Ebből nagyon sok gondom volt már és tudom hogy szakemberhez kell forduljak, de attól félek, hogy már a legelső beszélgetésnél úgy fogok tűnni, mint aki csak receptért akar menni, és nem fog komolyan venni. Soha életemben nem szedtem még sem rivotrillt sem xanaxot, viszont utánuk néztem neten és olvastam néhány beszámolót arról, hogy csodaszerek az én problémámra, ami nálam szerintem már eléggé súlyos, mert ez már régóta megy, és volt sokkal enyhébb is, ezért szeretném kipróbálni, de csakis az orvos által felírt adagolás keretein belül, tudom hogy függőséget okoznak, és azt is tudom hogy a gyógyszer magában nem megoldás. Viszont bármilyen gazdag is lennék, elfogadnám a szegénységet az egészségért cserébe, mert ez így már nagyon rossz, és félek hogy előbb utóbb rossz vége lesz. Mikor megállapítja az orvos a problémát, ez gondolom az első beszélgetésből kiderül, egyből felírja a gyógyszert, vagy hosszú procedúra, mire gyógyszerhez jutok? Mégegyszer hangsúlyozom, nem áll szándékomban függőséget kialakítani, de ha segít, és szükségem van rá, meg akarom szerezni minél előbb. Aki volt már hasonló helyzetben, vagy kicsit is átérzi, értheti mire gondolok. Bocs ha hosszú lett, és köszi ha végigolvassátok!