Mit csináljak a depressziómmal?

Nagyjából 13-14 éves koromba kezdődhetett az iskolában, leginkább csak beszólogattak az osztálytársaim de már akkor is rosszul esett. 14 évesen apám itt hagyott minket egy 18 éves ri.ancért majd csinált neki gyereket. Apámmal nem beszélek, szinte már a kapcsolatot se tartjuk. 15 évesen nővérem is itthagyott mielőtt elkezdődött volna a középiskola, ő most külföldön él. Amikor elértem a középiskolához méginkább depressziós lettem, új arcok, új tanárok, és az új környezet miatt és a nyomás ahogy apa nélkül lettem. Ebből 3-4 hónap alatt kicsit kimásztam. Ezután csak bukdácsoltam a középiskolába és pár hete ott hagytam, 10.-ig jutottam. 16 évesen elkezdtem rendszeresen sportolni, és szerettem is de a pénztelenség miatt abba kellett hagynom. És ezután méginkább depressziósabb lettem. Volt egy távkapcsolatom de csak kihasznált a lány és emiatt már az öngyilkosság is a fejembe járt. Másféle kapcsolatom nem is volt ami komolyabban sikerült volna. Jelenleg barátnőm, barátaim nincsenek vagy 1 éve. Szinte egész nap itthon vagyok, egyáltalán nem mozdulok ki, leginkább csak fekszek az ágyba, tv-zni gépezni sincs kedvem, semmi energiám, életkedvem. Az öngyilkosságon gondolkodom, és a rapzenébe ,,menekülök".

Anyámmal élek, ő meg olyan dolgokat csinál ami végképp kiakaszt és leszívja az erőmet. Pl. kimossa a felhasznált nejlonzacskót, és a tejfölös dobozt elrakja mert jó lesz még vmire és még emiatt is vitatkozok vele, de persze általában a konyhába van hetekig az a doboz, vagy akármi. Legszívesebben beszélni se beszélnék vele, de akkor már senkivel se tudnék ,,társalogni". 16 éves korom óta saját magamnak veszem/csinálom a kaját mert anyám erről nem gondoskodik. Nincs közös reggeli, vacsora. Sőt még reggeli és vacsora se. Olyan szinten magamba zárkóztam hogy ha szeretnék valamit elveszem, vagy megcsinálom magamnak minthogy inkább szóljak. Pszihológusnál voltam de ő elküldött mert nem jártam hozzá. Olyankor is itthon voltam és zenét hallgattam. :/

Nincs erőm már semmihez... 18 éves fiú vagyok