Mit kezdjek a depressziómmal?

Nem most kezdődtek ezek a dolgok, de most úgy érzem, ennél már nincs lejjebb:

-folyamatosan aludnék, akármennyit alszom nem vagyok képes kikelni az ágyból

-egész nap bágyadt vagyok és kedvtelen, semmi sem lelkesít, semmi sem motivál

-nem tudok koncentrálni, nagyon nem... korábban jól tanultam, rengeteget olvastam, mára ezt már fizikai képtelenségnek érzem, mert nem érdekel semmi

-egyáltalán nincsenek vidám gondolataim, eltűnt a jövőképem, pedig mindig konkrét céljaim voltak az életemmel kapcsolatban

-folyton ennék, utána bűntudatom van, de bűntudatom van a nap minden percében kb

-úgy érzem nem számítok és mindenre képtelen vagyok és ezáltal értéktelen is vagyok

-annyira kilátástalannak és szerencsétlennek érzem magam, hogy lassan már evidens, hogy az lehet az egyetlen megoldás, ha meghalok valamilyen úton módon

-folyamatosan sírok, de míg korábban a sírás mindig könnyített a lelkemen, már semmi hatással nincs a hangulatomra, marad ugyanolyan rossz

Az a gond, hogy államvizsgázás előtt/alatt vagyok, és képtelen vagyok emiatt tanulni. Akárhogy erőltetem. És ez is csak egyre mélyebbre nyom. Nincs sikerélményem ezek miatt a dolgok miatt, de ha nincs sikerélményem akkor semmi javulásra nem számíthatok. Nyakamon van minden, és senkinek sem beszélhetek erről, mert az gyengeség a családom szemében. Fogalmuk sincs mi játszódik le bennem, csak azt látják, hogy semmi nem jön össze és akkor rámzúdítják ők is a magukét. Végtelenül nyomorultul érzem magam. Akkor kezdődött minden, amikor rájöttem, hogy rosszul választottam életpályát, és valójában nem ezt akarom. Tettem rá kísérletet, hogy korrigáljak, de nem hagyhattam ott azt a szakot, mert az "megfutamodás". Itt állok a vizsgák előtt és úgy érzem megfulladok. Mit tegyek, hogy legalább egy átmeneti időre észhez térjek? Ha most nem tudok produkálni valamit, akkor tényleg vége lesz mindennek, és nem lesz más hátra, mint az öngyilkosság. Ha valaki ezt végigolvassa, annak nagyon köszönöm!