Túl sokat gondolkodom (álltalában a halálon), mit tegyek?

14 éves leszek nem sokára. Mondhatni, nem volt könnyű gyerekkorom, de van akinek rosszabb. Édesapám 4 éves koromban költözött el, 8 éves koromban meghalt.

Az a bajom, hogy ezzel idáig együtt tudtam élni. Most már nem. Foghatjuk a kamaszkorra, de túl sokat gondolkodok. Mindenről. A baj az, hogy Apáról szinte semmit sem tudok, csak egy két apró tárgyam és persze ezer emlékem van tőle. Nem tudom mit tegyek, mostanában nagyon szétszórt lettem, máshol járnak a gondolataim. Még el sem kezdòdött a suli, már elhagytam egy-két dolgom. A szobámban rendetlenség van, soha sem voltam renszerető, de mostmár sokkal rosszabb. A tanulmányi átlagom mindig jó volt, most is az, de ezt csak a szerencsémnek köszönhetem, amit tanulok, nem marad benn a fejemben. Iskolai jegyzeteim egyre romlanak, gyakrabban kell elkérnem mások jegyzeteit.

És ez zavar.

Olyan mintha filmről nézném az életet. Nyáron volt egy halálközeli élményem (majdnem belefulladtam egy tóba), és ott is. Ott voltam a viz alatt, nem láttam semmit és az agyam máshol járt. Pedig ott tényleg ott kellett volna lenni.

Legfőképpen a halálról gondolkodom, hogy amig nem a közelünkben történik, milyen könnyen kezeljük. Halljuk a hiradóban, hogy meghalt egy ember, kit érdekel. A könyvekben százasával halnak meg a kedvenc szereplőink. Senkit nem érdekel, csak fikció. De ugyanakkor, ha ez velünk történik, vagy a közelünkben lévőkkel, teljesen más. És nem arról beszélek, hogy körbe lennénk véve varázslókkal, félistenekkel, vagy ilyesmi. Csak az, hogy azok a háborúk léteznek. Ezrek halnak meg darab földekért, jelentéktelen dolgokért. A történelem ilyen-nem véletlen, hogy nem a kedvenc tantárgyam.

De leginkább azon gondolkodom, hogy milyen érzés a halál, vajonn tudja-e hog meghalt, tud-e rólunk bármit. Elítélhetnek a különböző vallások: én semmiben sem hiszek. Nem tudom miben higgyek.

De most nem is vallásról van szó, hanem arról, hogy mit tegyek, hogy ne gondolkozzak. Ez az egész lehet, hogy azért van, mert ekezdtem kutatni Apa után,lehet hogy nem. De mit tegyek?

Köszönöm, ha elolvastad kisregényterjedelmű történetem, ha tudsz, légyszíves segíts! Köszönöm :)