Egyre többet gondolok az öngyilkosságra mit csináljak?

Annyi okos ember jár ide :D Remélem azért látjátok a hozzáállás különbségét a külföldi oldalak és a magyar oldalak között.

Olyan jó lenne ilyenkor személyesen csokorba szedni minden válaszolót, érdekelne, hogy akkor is ilyen nagymellénnyel, balfsz módjára szólnátok a másikhoz, akiről az ég világon semmit nem tudtok.

24-es vidám hozzászólásodat mivel támasztod alá? Persze egy nagy szenvedés ez az egész létezés, de csak amíg élnünk addig tudunk valamit tenni- talán igaz, hogy két születés közt csak személet van. Akkor rá lehet látni a dolgokra, megértjük, ezért nem fáj (mert az érthetetlen fáj) - de tenni csak itt tudunk ez viszont BIZTOS.

Meg kell találni azt, amiért itt vagyunk.

Mindenképp a megismerésben haladni és azt valahogy kifejezni - ez mindenképp értelmet ad. Egy pszichiáter azzal gyógyította az öngyiről ábrándozó betegeit, hogy el kellett vonulnia (ki az emberek közül, remetelakba) , teljesen egyedül, minden hangadó készülék, műszer, technika és egyéb nélkül. Olyan dolgokat vihetett CSAK magával, amivel Ő ALKOTNI tudott, hangszert, papírt, íróeszköz, raj,festőeszköz stb. És valamit, amivel végezni is tudna magával.

Meggyógyultak, talpra álltak ezek a betegei.

A kifejezés rendre lemarad az emberek életéből. Mérhetetlen mennyiségű a tanulni való- az alkotó képesség meg el van hanyagolva. Pedig az fontos. Az alkotást tág értelemben véve: a munkám is az lehet, a beszédem is egy kifejezés)

-aa-

Hamlet válasza #26ra:

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

S fegyvert ragadva véget vet neki?

Meghalni – elszunnyadni – semmi több;

S egy álom által elvégezni mind

A szív keservét, a test eredendő,

Természetes rázkódtatásait

Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.

Meghalni – elszunnyadni – és alunni!

Talán álmodni: ez a bökkenő;

Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,

Ha majd leráztuk mind e földi bajt,

Ez visszadöbbent. E meggondolás az,

Mi a nyomort oly hosszan élteti

Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,

Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,

Útált szerelme kínját, pör-halasztást,

A hivatalnak packázásait,

S mind a rugást, mellyel méltatlanok

Bántalmazzák a tűrő érdemet

Ha nyúgalomba küldhetné magát

Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,

Izzadva, nyögve élte fáradalmin,

Ha rettegésünk egy halál utáni

Valamitől – a nem ismert tartomány,

Melyből nem tér meg utazó – le nem

Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a

Jelen gonoszt, mint ismeretlenek

Felé sietni? – Ekképp az öntudat

Belőlünk mind gyávát csinál,

S az elszántság természetes szinét

A gondolat halványra betegíti;

Ily kétkedés által sok nagyszerű,

Fontos merény kifordul medriből

S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen!

A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba

Legyenek foglalva minden bűneim.

[link]

Shakespeare/Arany János

Uhh...basszus!Nem lehet mindenki lelkileg erős...Ez az oldal nem azért van,hogy itt hülyéskedjetek,meg,hogy itt olyanokat írjatok,hogy én is öngyilkos akarok lenni...Belegondoltok néha,hogy nem mindenkinek alakul jól az élete?Minden ember más...Van olyan aki egy film láttán sír,vagy változik meg,vannak olyanok,hogy egy lány miatt...Az egyik válaszolónak igaza van...Egy depressziósnak nehezebb,mint egy halálos betegnek..Aki halálos beteg az úgy is meghalt,egy depressziós meg évekig,vagy akár évtizedekig kínlódhat....Ez nem olyan,hogy megégettem az ujjam...majd elmúlik...A kérdező valószínűleg depressziós...És annak aki ide írta,hogy ő is öngyilkos szeretne lenni annak nem tudok más mondani,csak azt,hogy hajrá...Ha inkább magatokkal foglalkoztok,mint hogy végig olvastátok a kérdést akkor segítsetek és ne legyetek ennyire egoisták,hogy csak magatokkal foglalkoztok!Aki viszont ide írta,hogy ő is öngyi akar lenni,az,na az a gyenge...

Kérdező!Szerintem keress fel egy pszichológust!!!Mindenféle képpen!!...Ha van kedved akkor írj privit...Segítenék!!

"Egyre többet gondolok az öngyilkosságra mit csináljak?"

Hát öld meg magad, és is meg fogom tenni hamarosan!