Van olyan, hogy valaki egyszerűen depressziósnak születik?

most 17 éves vagyok... soha nem volt okom szomorúságra, szerető családban élek, anyagiak is rendben vannak, egy halálesetet leszámítva nem történt velem semmi tragédia, de az is csak pár éve volt. ennek ellenére amióta csak vissza tudok emlékezni, majdnem minden este sírva alszom el. több olyan napom volt, amikor sírtam, mint amikor nem. állandóan az élet múlásán rágódom, és nem marad időm élvezni. zárkózott vagyok rettenetesen. a kortársaim se bírnak igazán. járok pszihológushoz, pszihiháterhez, mindenféléhez, kb hatéves korom óta, azt mondták, anorexiás is vagyok, mindenestre néha tényleg napokig csak tablettákon élek. nem vagyok emós, szóval az ilyen jellegű válaszoktól kíméljetek. szeretnék túllenni ezeken, és egy boldog életet élni... nagyon szeretnék. de annyira nehéz. mindig van min tépelődni. amikor örülök valaminek, akkor rögtön belémhasít az érzés, hogy mindez múlandó. lehet, hogy ez valami genetikai hiba nálam? hogyan küzdhetem le, és lehetek normális?

gondoltam már öngyilkosságra is, főleg gyerekkoromban, mostanában inkább pont hogy rettegek a haláltól...