Lehet pszichológiai oka, ha egy nőből kivész a nőiesség, túlságosan "elengedi magát"? Hogy lehet rajta javítani?

Hát, milyen információt is mondhatnék még?Elég kaotikus jellem.Az anyám egyébként.

Ma délután is, feltette a kaját főni, aztán lefeküdt.Persze el is aludt.Én meg belefeledkeztem a munkámba és már csak arra figyeltem fel, hogy orrfacsaró égett szag jön be az ablakon...a konyhából.Most 2 hétig szellőztethetek és ez már nem az első eset.Ha nem laknék vele, szerintem már ráégett volna a ház is."Le van szarva","na és?!" ezek a jelszavai.És én vagyok a hülye meg az elmebeteg, ha nem tetszik.

Valamikor, mikor dolgozni járt, tudott igen elegánsan, szépen öltözni, normálisan, jó modorral viselkedni, de mikor hazajött, átalakult elegáns hölgyből valami züllés felé hajló "férfivá".Most meg hogy nyugdíjas lett, gyakoribb nála ez az állapot.Neki biztos jó így, különben nem csinálná.Csak nekem nem jó, hogy egy felnőtt embert kell figyelnem és helyreigazítanom sokszor, mint egy óvodást.Az elköltözés sajnos emiatt sem megoldható, mert ez felelősség, meg sajnos anyagi okokból sem.De őrli az idegeimet...

Én már mondtam neki sokszor, szép szóval is, de egyik fülén be, a másikon ki.Rábólogat, aztán minden megy tovább ugyan úgy.Rosszabb esetben megsértődik és kitör a veszekedés.

Nincs férfi az életében, az utolsó az apám volt, aki szépen bolondot csinált szegényből, aztán otthagyta és jöhetett a 3. asszony és a 4. gyerek.Ezután már nem foglalkozott a férfiakkal, amit maximálisan meg tudok érteni, csak a többi dolgot nem...Én is hasonlóan pórul jártam a párommal, nekem is sok gondom van, mégsem jutott eszembe soha, hogy ital vagy cigi után nyúlok, vagy elhagyom magam, pedig nem vagyok egy erős személyiség, sőt..Szeretnék neki segíteni, de elég lehetetlennek tűnik.

Kívülálló segítségről pláne szó sem lehet, hisz még magának sem vallja be, hogy problémái vannak, másnak meg pláne nem.