Mi okozhatja, hogy nem tudom megélni semennyire se a nőiességet?
19 éves vagyok, de semmilyen téren nem érzem magamat nőnek. Szégyen érzetet kelt bennem, ha viselkedésében vagy csak öltözködésben közelítek ahhoz, amit feltevésem szerint elvárnak egy nőtől. A menstruáció pedig a legrosszabb, még most is teljesen kiborít, pedig évek óta küzdök vele. Nem hiszem, hogy transznemű vagy leszbikus lennék, csak olyan "semmi", el vagyok a saját levemben. A legrosszabb mégis talán az, hogy egy hozzám hasonló korútól (sőt már fiatalabb koromban is) elvárták volna, hogy nyálcsorgatva szaladjak a fiúk után. De nekem ilyesmi nem megy egyszerűen. Ha el is képzelek egy olyan szituációt, akkor semmiképp se tudom a saját arcomat is társítani ehhez a helyzethez, nekem semmi közöm ehhez. Bár -ezért most sokan el fognak küldeni a búsba- a férfiaktól úgy nagy átlagban viszolygok is egy kicsit. Ami egyeseknek még furább az a hozzá állásom a szüléshez és az anyasághoz. Egyszerűen irtózom az egésztől. A kisbabák olyanok nekem, mint a bébi tigrisek: rohadt aranyosak, de haza semmi esetre se vinném. Az egész procedúráról meg ne is beszéljünk, ami folyton ezek létrejönnek.
Nem tudom megérteni, hogy ezt mi okozza ezt. Gondoltam arra, hogy talán gyerekkoromban kereshető, mert egy emlék erősen él bennem: anyukámmal állunk a buszmegállóban és hangosan veszekszem vele, hogy én azért is kis fiú vagyok. Kicsi korom óta inkább a fiús dolgok vonzottak, most is talán, de vannak ismerőseim, akik hasonlóak voltak gyerek korukban, mégis most már tökéletesen be tudtak illeszkedni a nemük szerepébe. Mi lehet annak az oka, hogy én nem érzem ezt, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Bizonyos dolgoktól azért nem válnék meg, de azért szeretnék egy kis egységet teremteni magamban.
válasza:Szerintem ne akarj megfelelni másoknak, a szülő csak nagyon ritkán kap olyan gyereket amilyet várna.
A fő kérdés az téged mi tenne boldoggá. Érdekes, hogy ennyire centrikusan gondolsz a nőiességre. Elég relatív fogalom ez, hogy kit tekintünk igazi nőnek.
Nálam az a legfontosabb, hogy boldog legyen, én fiú vagyok, de én nem így nézem a "női" -eséget ahogy te. Ha te nem akarsz gyereket akkor olyan társat keresnék aki nem vár el tőled ilyet. Persze ha akarsz keresni, szerintem akkor érdemes elkezdeni ha érzel magadban hozzá késztetést, színjátéknak nincs értelme.
A genetika okozza, nem vagyunk egyformák, szerintem ne tekints erre korként, mert a véleményed még változhat.
válasza:Talán akkor az vigasztal, hogy jellemzően női jellemvonás ha magadra veszed mások kritikáját. :)
Ne akard mások életét élni, éld a sajátodat úgy ahogy te jól érzed magad, jobb tanácsal nem szolgálhatok.
válasza:Kiskorodban nem vett körül sok fiú? Arra gonolok, hogy hiányozhattak a nők az életedből, fiúk mellett szocializálódtál, fiús szokásaid vannak. Az nem baj, hogy még most sem érdeklődsz a fiúk iránt. Nem kell megfelelni a kor elvárásainak, csak azért magadra erőltetni egy kapcsolatot, mert ez az elvárás. Ha te csak 5 év múlva érdeklődsz a fiúk iránt, az sem baj, nem vagyunk egyformák. Barátnőt én személy szerint nagyon szeretnék, gyereket nem.
Én is viszolygok a gyereknevelés gondolatától és lényegében ezért írok. Szülni nem fogok, mert férfi vagyok, de nem birnám elképzelni magam kisgyerekes apaként. Néha elképzelem milyen lenne ha a tizenéves lányomat (csakis lányt, fiúnál menekülnék) kellene nevelni, érzékeny témákról beszélni, úgy gondolom sikerrel meg is oldanám. De, hogy csecsemőt vegyek a kezembe, etessem, tisztába tegyem, attól kiráz a hideg. Szintúgy ha a buszra kisgyerekesek szállnak fel, ki tudnék ugrani az ablakon a sírásuktól.
Egyébként én meg néha inkább nő lennék, de ha azt mondanák itt ez a gomb, ha megnyomod nő leszel, nem tenném. Nem érdekelnek a férfiak sörözéses estjei, csajok kitárgyalása, rúgjunk be ahogy tudunk stb. A humoros férfiak társaságát viszont kedvelem. Szívesebben kisírek el egy lányt cipőt vagy ruhát vásárolni, beszélgetek női dolgokról mint menstuáció. Néha azt kívánom legyek leszbikus nő. Viszont nem birnék nőként élni, ülve pisilni meg mensturálni. 22/F
Két bátyám is van és anyukám az egyedüli nő a családban. Kisiskolás koromban csak fiúkkal barátkoztam.
Én a helyedben utolsó válaszoló megköszönném az égnek, hogy pénisszel ajándékozott meg, mert sokkal többre fogsz vele menni.
A gyerekektől nekem is feláll a szőr a hátamon. Folyton sírnak, valamivel bajuk van, és mindenhonnan a testnedvek szivárognak belőlük. A szülés meg tönkre teszi a testedet és néha a lelkedet is, ha úgy alakul.
válasza:Most viszont már magányról írsz, valószínűleg a gondolataid következménye. De nem hinném ezzel komolyabb gond lenne 19 éves vagy még csak.
Hogy nem akarsz gyereket nem tudnám megmondani normális e vagy sem. Jó kérdés...
válasza: válasza:Szerintem teljesen normális hogy 19 évesen még nem akarsz gyereket, ez akár járhat enyhe viszolygással is. Ez a hozzáállás, szerintem a Te korodban teljesen OK: "A kisbabák olyanok nekem, mint a bébi tigrisek: rohadt aranyosak, de haza semmi esetre se vinném." :)
Az viszont hogy semmilyen téren nem érzed magad nőnek, és hogy normális testi funkciók (pl. menzesz), és a férfiak ennyire kiborítanak az nem OK.
Lehet elemezgetni, hogy mi az oka, de én inkább azt javasolnám hogy tegyél próbát kineziológiai oldással. Szerintem egy jó kineziológussal közösen fel tudnátok deríteni a dolog okát, és valszeg javítani is tudnátok rajta. Ha érdekel még kineziológust is tudok ajánlani, már ha budapesti vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!