Mi okozhatja, hogy nem tudom megélni semennyire se a nőiességet?

19 éves vagyok, de semmilyen téren nem érzem magamat nőnek. Szégyen érzetet kelt bennem, ha viselkedésében vagy csak öltözködésben közelítek ahhoz, amit feltevésem szerint elvárnak egy nőtől. A menstruáció pedig a legrosszabb, még most is teljesen kiborít, pedig évek óta küzdök vele. Nem hiszem, hogy transznemű vagy leszbikus lennék, csak olyan "semmi", el vagyok a saját levemben. A legrosszabb mégis talán az, hogy egy hozzám hasonló korútól (sőt már fiatalabb koromban is) elvárták volna, hogy nyálcsorgatva szaladjak a fiúk után. De nekem ilyesmi nem megy egyszerűen. Ha el is képzelek egy olyan szituációt, akkor semmiképp se tudom a saját arcomat is társítani ehhez a helyzethez, nekem semmi közöm ehhez. Bár -ezért most sokan el fognak küldeni a búsba- a férfiaktól úgy nagy átlagban viszolygok is egy kicsit. Ami egyeseknek még furább az a hozzá állásom a szüléshez és az anyasághoz. Egyszerűen irtózom az egésztől. A kisbabák olyanok nekem, mint a bébi tigrisek: rohadt aranyosak, de haza semmi esetre se vinném. Az egész procedúráról meg ne is beszéljünk, ami folyton ezek létrejönnek.

Nem tudom megérteni, hogy ezt mi okozza ezt. Gondoltam arra, hogy talán gyerekkoromban kereshető, mert egy emlék erősen él bennem: anyukámmal állunk a buszmegállóban és hangosan veszekszem vele, hogy én azért is kis fiú vagyok. Kicsi korom óta inkább a fiús dolgok vonzottak, most is talán, de vannak ismerőseim, akik hasonlóak voltak gyerek korukban, mégis most már tökéletesen be tudtak illeszkedni a nemük szerepébe. Mi lehet annak az oka, hogy én nem érzem ezt, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Bizonyos dolgoktól azért nem válnék meg, de azért szeretnék egy kis egységet teremteni magamban.