Szociális fóbiával mit lehet kezdeni?

Nem merek emberek közé menni és nem is akarok, mert folyton azt hiszem, hogy néznek.Utálok iskolában is lenne emiatt.Felelni nagyon utálok, mert ha valami hülyeséget mondok kiröhögnek és én félek ettől.Volt olyan is, hogy felelés közben elkezdett remegni a lábam és vele együtt a hangom is.Írásban általában jobban teljesítek.Frusztrál, ha néznek ilyenkor inkább elnézek máshova vagy úgy csinálok, mintha pakolnék.Alig beszélek az emberekkel. A leghétköznapibb dolgokat is előre eltervezem (például telefonbeszélgetést, bemutatkozást).Az előre eltervezést úgy értem, hogy már kigondolom jóval előtte, hogy mit mondok, hogy cselekszek. Az a baj, hogy akik nem ismernek elkönyvelik már , hogy unalmas vagyok, mert nem beszélek semmit.. pedig ez nem igaz.Ha többször találkozok valakivel és megismerem akkor megnyílok előtte idővel és olyankor nagyon jókat lehet velem beszélgetni és viccelődni.Viszont sokan ezt nem várják ki.Barátaim vannak,szóval ezzel nincs gond. Próbálkoztam már azzal is, hogy direkt eljárok sok ember közé, tehát társaságba és megmondtam magamnak, hogy most igenis beszélgetek és jófej leszek, de mikor ott vagyok akkor nem megy. Itthon egyébként nagyon el tudok lazulni kb. annyira, hogy rám se ismernének azok akik az ellentétét hiszik. :)

Ebből már nincs kiút? Ha igen, hogy ? Olvastam, hogy elkéne menni pszichológushoz, viszont írták más fórumokon, hogy nem igazán segít..Az viszont eléggé megijesztett, hogy van olyan is aki kamaszkorától és még a 30-as évein is túl ezzel szenved.Nagyon sokáig azthittem, hogy ezzel az érzéssel egyedül vagyok aztán nemrég megtalálam, hogy ez tulajdonképpen micsoda és azt is, hogy sokan vannak ilyen helyzetben.

Remélem nem röhögtök ki és komolyan is vesztek. Várom a válaszokat! :)

14/L