Sokan küzdenek szociális fóbiával, félelemmel?

Hát nem tudom, hogy mit értesz ez alatt.

A konkrét pszichológiai kórt vagy csak amit az első kettő írt.

Mert nekem konkrétan volt - van még mindig, de járok terápiára, és egyre jobb.

Olyan van, hogy nem szívesen megyek el itthonról, már napokkal előtte rágörcsölök, hogy mi lesz.

Ha valakit fel kellett hívnom, előtte leírtam lehetséges válaszokat, mert annyira izgultam, hogy szinte lebénultam.

Volt olyan, hogy a villamoson eggyel tovább mentem, mint kellett volna, mert vagy elállták az utat, és nem mertem szólni, vagy nem jelzett senki, én meg féltem, hogy mindenki engem fog nézni, ahogy odamegyek az ajtóhoz.

Egyébként semmi trauma nem ért, soha nem csúfoltak, nem nevettek ki, nem bámultak meg.

Én néha leblokkolok akkor,amikor valakivel beszélek és hosszú a mondanivalóm.Egyszerűen elfelejtem,hogy hol tartottam és K.O. leszek.

Ha csendben,sok,vagy egy ember előtt hangosan kell felolvasnom,akkor rámjön a légszomj.

A másik:Amikor a csoporttársaim előtt prezentációt kellett tartanom,mindig leblokkolt az agyam,sokszor csak ott álltam csendben a tábla előtt és nem tudtam megszólalni.A csoporttársaim jófejek voltak,sosem szóltak be,inkább próbáltak ebben segíteni,úgyhogy nem tudom,mi volt a bajom,de ez minden alkalommal megtörtént.

Sokszor előfordul,hogy elfeledkezek magamról társaságban és akkor teljesen felszabadult vagyok,de néha olyan érzés jön rám,mintha felébrednék és akkor megint K.O. Ez akkor a legrosszabb,amikor a mondat közepén felejtem el,hogy mit akarok mondani.

Régen egyáltalán nem voltam ilyen,simán kiálltam egyedül is beszélni a színpadra,egyáltalán nem voltam ilyen félős.De 17-20 éves koromig elég rossz dolgok történtek velem,pszichológushoz jártam,sok mindenben segített,de ebben nem.Ez csak rosszabb lesz.(Ja!Amúgy azóta van ez.)

Ráadásul kommunikáció és média szakon akarok tovább tanulni és ott már nem lehetek ennyire félős:(

nekem is szociális fóbiám van, kb mint amiket leírtatok. Nálam most az a durva, hogy esküvőre "készülünk"....pasim készül, csak én nem :( Annyira gáz, csak rágondolok arra a napra amikor én vagyok a középpont, engem bámulnak egyből gyomorgörcs...és mindig csak halogatni akarom ezt az egészet...így meg úgy jön ki mintha nem akarnék Vele élni, legalább is pasim így veszi a lapot. Én nemtudom,hogy fogom túlélni. Az biztos, h pár emberes lesz, de talán a két tanús lenne a legjobb megoldás...aztán még azon gondolkodom, h hol ebédeljünk a két tanúval, még az éttermet sem merem bevállalni...látszani fog h esküvő..és akkor hol a többi ember? tudom, milyenek itt a pincérek, csak állnak, bambulnak és csámcsognak a vendégeken. Volt is ezzel sajnos nem egy kellemetlenségem. Szóval lehet h otthon kellene,,,de most apám itthon van akit nem birok, és ha itthon lesz még akkor is, akkor nemtudom, lehet a pasimnál fogom...uh..jó gáz..nagyon gáz-...amúgy még ha ez nem lenne elég, már a keresztelőn is görcsölök...meg azon h egyáltalán ki legyen a keresztanya/keresztapa? A rokonaimhoz be nem raktam a lábam már vagy 10 éve :SSS durva ((

Amúgy az a kérdésem, h ti ezzel a problémával hogyan tudtok dolgozni, milyen állásotok van? Mert ez egy nagy probléma, h a mi fajtánk képtelen olyan munkát végezni, ahol emberekkel kell közösködni...főleg eladó/ügyfélszolgálat...

Épp most kellett egy jó állást elutasítanom emiatt :((