Mi van velem? Mi a bajom?
Figyelt kérdés
Mostanában sokat vagyok szomorú, sokat sírok. Utálom az életem, semmi életcélom. Nincs semmi kedvem élni, semmihez. Sportolást otthagytam. Nincs semmihez erőm, kedvem. Alapból is inkább pesszimistának mondanám magam, de most nagyon előjött. Amit végképp nem értek, hogy miért vannak ilyen sűrűn hangulatváltozásaim, de olyan szinten vannak hogy egyik percben a barátaimmal röhögök, egyszercsak valami lesz velem, elmegyek és sírok. De nem gondolok semmire. Egyre kevesebbet alszok, van hogy 2-3 órát csak. Rosszul kelek fel, eddig soha nem volt ez gond. Jegyeim is csúsznak le. Barátaim is észrevették hogy baj van. De én magam sem tudom mi. Vagy mégis depressziós vagyok? Mit tegyek ilyenkor? 13/L2013. máj. 9. 21:54
1/8 anonim 
válasza:
válasza:Van akivel őszintén beszélni tudsz erről? Másik kérdés: van nálatok iskolapszichológus? Mindkettő sokat segíthet. Akár csak az is, hogy elmondod valakinek. Nem értem, hogy ez miért használ, de nálam szinte csodát szokott tenni, ha valaki meghallgat (úgy értem a csodát, hogy egy ilyen semmiségnek ahhoz képest mekkora hatása van). Ha nincs iskolapszichológus vagy nem szimpatikus, akkor a kerültei Nevelési Tanácsadóban is próbálkozhatsz. Ez ingyenes ellátás, csak besétálsz, és megkérdezed a recepción, hogy mi a dolog módja. De lehet, hogy sokára kapsz időpontot.
2/8 A kérdező kommentje:
Persze, van. Legjobb barátnőm, meg anyu is. De nem szeretnék. Én magam sem értem mi van velem, csak sejtem. Suliban nincs pszichológus. És nem is szeretnék menni, úgy sem mondanék neki semmit. Nem tudom azt elképzelni, hogy egy idegennek elmondjam az összes gondom bajom. Ezért nem is akarom a szüleimmel megbeszélni, mert felesleges. Úgy is csak én lennék a hülye, hogy kitalálom magamnak, pedig nem. Csak itthon mindig egyedül vagyok a szobámban és nem látnak sírni, szomorúnak lenni. Barátnőmet meg nem akarom terhelni, meg elmondani sem szeretném.
2013. máj. 9. 22:07
4/8 A kérdező kommentje:
Valóban, szerintem is majdnem minden tinit az öngyilkosság foglalkoztatja. Minden tini napi szinten sír. Valóban, minden tini ilyen. Semmi köze a tinédzser koromhoz.
2013. máj. 9. 22:44
5/8 anonim válasza:
Az okàt kell keresni. Nem történt esetleg valami a múltadban ami most előjöhetett? Ha ilyen sűrűek a hangulatvaltozàsaid mindenképpen menj el szakemberhez, mert így internetről nem lehet diagnózist mondani.
6/8 anonim válasza:
válasza:Ugyan ezek a tünetek voltak nálam is, ugyan ezek. Egy kis öncsonkítással megfüszerezve. Borderline szindrómás voltam/vagyok még most is. Tudod, ki segített? A barátom. A hangulatingadozásaim szinte teljesen megszüntek, az öncsonkítási hajlammal van még egy kis gond, de nem nagy. :)
Szerintem az a legjobb, ha találsz valakit, akivel beszélgethetsz öszintén és nyíltan, mert ahogy elöttem leírták, ez csodákra képes! Hajrá! :)
7/8 A kérdező kommentje:
Nem igazán akarok erről senkivel beszélni, félek hogy nem értenének meg, és csak rosszabb lenne. Igazából ez most így jó nekem, csak nem hiszem hogy ezt lelkileg és fizikailag sokáig fogom bírni. De viszont most nem akarok változtatni, csak félek hogy nagy hülyeséget csinálnék ha nem bírnám tovább. Tehát nem hiszem hogy sokáig bírnám a pár óra alvást, meg ezt a lelki állapotot.
2013. máj. 10. 22:18
8/8 anonim 
válasza:
válasza:Olvasd el a dianetika könyvet abban benne van mi az irracionális viselkedés forrása.
+ egyél sok-sok vitamint.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!