Szerintetek az a bajom, hogy el lettem kényeztetve vagy már alapból kisgyerek koromban problémák voltam velem, amit már akkor kellett volna kezelni? Vagy anyukám miatt vannak a dolgok? Lehet, kicsit, hosszú, bocsi.

Az elkényeztetés nem úgy néz ki, hogy mindent megkaptam amit akartam. Mostanában mondta anyukám, hogy az óvodában milyen gondok voltak velem. Nem akartam enni, fogat mosni, aludni, talán a társas tevékenységekből akartam kimaradni. Hiába csináltak velem akármit, egyszerűen nem ettem, sírtam, belekapaszkodtam az óvónőbe. Az akkori érzéseimre nem emlékszek, csak annyira, hogy aludni kellett volna délután, mindenki aludt a kiságyban, de én egy percet se tudtam aludni. Akkor anyukámék előbb elhoztak az óvodából, hogy ne szenvedjek ott. Ebből állt az elkényeztetés, hogy engedtek nekem, bár mást nem nagyon tudtak velem csinálni.

Párom is azt mondja, hogy a legnagyobb bajom, hogy el lettem kényeztetve.

Egy másik téren viszont érdekes volt a gyerekkorom, nagyon jó gyerek voltam, én voltam mindig a kis csöndes, de otthon anyukám mindig piszkált, meg az egész családot, veszekedett, tombolt, olyan dolgok miatt, hogy valamit nem jó helyre tettem, meg ilyenek. De másnap meg oda tettem, akkor meg az volt a baj, szóval mindegy mi volt, ha hazaért a munkából, csak a cirkusz volt, mi meg tűrtünk a családdal.

Nővérem mondta, hogy amikor csecsemő voltam, már akkor durva veszekedések voltak otthon. Lehet, hogy emiatt lettem ilyen "fura"? Vagy már óvodás koromban kialakult a szociális fóbia bennem?

Eddig egy év volt a legtöbb idő, amit eltöltöttem egy munkahelyen, mert pánikbeteg lettem, akkor kezdődtek a mentális bajok. Nehezen viselem az igazságtalanságot, tudom, hogy minden munkahelyen ez van. Meg talán a szociális fóbiám alakult át pánikbetegséggé, de akkor erre még nem gondoltam. Aztán sikeresen kigyógyultam belőle.

Felnőtt koromban már egész jó viszonyom lett anyukámmal, már nem veszekedett mindenen, de egyik napról a másikra újra előtörtek belőle a dolgok, annyira ideges lettem, hogy azt hittem szívrohamot kapok, egész nap ingerült voltam, majd újra pánikbeteg lettem, és szinte elmenekültem albérletbe, gondoltam egyből jobban leszek, ha nem szekálnak, de csak gyógyszerrel jöttem megint helyre. Most sajnos nem tudom fenntartani az albérletet, újra haza kell költözöm, és előre félek, hogy megint bekattanok, pánikbetegség mellett egyéb tüneteim is voltak. De akkor biztos befekszek a pszichiátriára, hogy végre derítsék ki, mi a bajom.

Mit gondoltok erről az egészről? Köszönöm