Ugye nem vagyok egyedül azzal hogy "beszélgetek" a tv-mel?

miért a nagy focidrukkerek nem ordibálnak hogy "nagyerünkmá....!!!" ? az hogy tudod hogy milyen fordulat lesz azt ki lehet találni mert mostanság minden kategóriának egyforma vége lesz...

Már bocs, de a tv-ben ritkán adnak nem sablonos filmeket, nem nehéz kikövetkeztetni kivel mi lesz, stb.. Illetve én még soha nem éreztem késztetést arra, hogy beszéljek egy tárggyal.. Mást se láttam, aki beszélne a tv-hez, bár biztos vannak sokan, akik annyira beleélik magukat.

Én együtt érzek veled, hasonló a helyzet itt is. :D De én nem csak a tévével beszélgetek, hanem a rádiónak is visszabeszélek, sőt, néha még a számítógépemet is meg-meg szólítom... A családom meg csak csodálkozik rajta, mindig azt mondják, hogy ez ilyen öregnéni szokás, pedig még csak 15 éves vagyok. :D

Elgondolkodtató. Valami nagy magányosságot és ürességet érzek az ilyen szokásban. A TV nem ember, nem társ, csak egy elme-elvonó. Nem kell mindig valamivel etetni az elmét. Nem tudja a maga godnolatait gondolni az, aki mindig egy láncon lóg, és a TV van a lánc végén. Mi lenne, ha kipróbálnátok egy hétre - mondjuk - a csendet.

Egyik kedves barátom meg halálosan összeveszett a GPS-sel. Fetrengtünk a röhögéstől, ahogy hallottuk.

Visszabeszél, mint nyugdíjas a tv-nek.. Korán kezded :)

Én csak a telómmal szoktam veszekedni amikor önálló életre kel :/

Én megjegyzéseket szoktam tenni a tv-nek rádiónak,ha számomra érdekes,vagy felháborító dolgot látok/hallok.De a híradó közben még kérdéseket is teszek fel olyanokat hogy "mit képzeltek?" meg ilyenek...:D A barátom egyenesen szócsatát vív híradó közben.:D