Egy ideje egyre többet vagyok egyedül, félek, meg fogok őrülni?

Kezdj el sportolni, pl futni, vagy uszni. Ez nem is hulyeseg, es kulonosen a futas nem is kerul penzbe. Viszont felporget, rendberakja a verkeringest, javitja az egeszsegedet mindenfele szempontbol. Es ha nem sikerul ennek ellenere kilabalni ebbol az erzesbol, ne szegyellj keresni egy jo pszichologust. Nem elmebetegseg miatt, mert nem vagy az - csak segithet kilabalni a "rosszul alakultak a dolgok"-bol.

Jobbulast! (talalkozunk mondjuk valahol, mondjuk ugy, osszeFUTUNK valahol...?)

Ha az ember sokat van egyedül, akkor egyrészt ettől ideges lesz (alapszükségletünk a társaság még akkor is, ha ezt nem tudjuk), másrészt elvesznek a vonatkoztatási pontok és bizonytalan helyzetben találjuk magunkat, ahol nem világos, mi a normális és mi nem. Aki sokáig egyedül van, az furcsa szokásokat vesz fel, különc lesz, és az is természetes, hogy elkezd félni a "becsavarodástól".

Nem ártana kicsit több időt tölteni társaságban, hogy nehogy végleg bezárkózz a szobádba. Valamikor ugyanis el kell kezdened az egyetemet.

Egyszer magam is kerültem hasonló helyzetbe... Nekem végül az segített, amikor arra a gondolatra jutottam, hogy az, hogy mennyit találkozok az ismerőseimmel/barátaimmal az csak rajtam múlik. El kezdtem tudatosan építeni a baráti, haveri kapcsolataimat. Kör-íméleket és kör-sms-eket kűldtem, hogy társasági életre vágyom és szóljanak ha van valami program vagy csak örülne valaki a társaságomnak.

Meglepően sok programom lett hirtelen és sokan azzal kerestek meg, hogy mostanában sokat vannak egyedül és milyen jó, hogy én jelentkeztem, mert különben csak ücsörögnének otthon egyedül...