Teljesen be vagyok pánikolva. Hogyan fogom kibírni? (bővebben lent)

Megosztom az én sztorimat...

Én ugyan nem voltam magántanuló, de egy elég kényelmes kis magániskolába jártam középsuliba, ahol nem volt sok tanuló, családias hangulat volt, ezért nem volt olyan rossz a szociális fóbiám, meg a félénkségem. Aztán ott kellett hagynom a sulit, és én is kollégiumba mentem, ugyanígy 15 évesen. Na az kegyetlen egy hely volt. Csak két hétig bírtam.

Utólag persze rájöttem, mit kellett volna csinálnom: beszélni. Bármi áron. Az emberek állandóan odajöttek hozzánk, és mikor észrevették hogy csendbe vagyok, állandóan jöttek azzal hogy "miért vagy olyan csendben?"...

Aztán persze két nap se kellett, és én lettem a csendes lány.

Na most amit kellett volna csinálnom az az, hogy beszélek, tök mindegy mit. Még egy hülye sem annyira érdekes a többi embernek, mint egy ember aki meg sem mukkan. Az idiótákat megértik, a szociális fóbiás, félénk embereket nem.

A vadidegen sulitól meg ne félj, pár nap és megszokod, tényleg. Én sok sulit váltottam már, és magát a sulit megszoktam napok alatt. Oké, az emberekhez kellett egy kis idő, de majd az is meg lesz.

Nyugtasd azzal is magad, hogy azt mondod magadban, hogy amikor csak akarsz, lelépsz. Még ha nem is igaz. Vagy gondolj ki módokat a fejedben, ahogyan leléphetnél onnan, az a legjobb. Ez ad egy biztonságérzetet, és könnyebb lesz egy picit feloldódnod.

Nekem nem jött be a kolesz. Nagyon rossz volt :(

Hova mész majd, melyik városba?

Írj priviben!

(írnék én, csak nem tudok, mert törölve vagy)