Létezik olyan, hogy magányfóbia?

A problémám 3 éve jött elö. Elötte nem volt ilyen gondom. Amikor egyedül vagyok, akkor bepánikolok. Pár órán át nincs gond, söt, arra még igényem is van. De ha egyedül kell lennem pár napot, akkor szörnyen érzem magam. Èjszaka a legrosszabb. Mindenféle gondolatok uralkodnak el rajtam. Lever a víz, izzadok, aztán fázok. Remegek, nem tudok nyugton maradni. Nem kapok rendesen levegöt, úgy érzem, mintha valaki ülne a mellkasomon és nem engedne lélegezni. Rámjön a sírás, és nem tudom abbahagyni. Èjjelente nem tudok aludni, félek, és nem tudom, mitöl. Tényleg, mint az örület, úgy érzem, hogy megörülök. Amikor elöjött ez a probléma, egyedül éltem, majd visszaköltöztem a szüleimhez, mert annyira kész voltam. A gondok megszüntek. Viszont most szeretnék ismét egyedül élni. Megtehetem, dolgozom, van pénzem, minden van, és meg kell tanulnom ennyi idösen egyedül élni. Tapasztalt már valaki rajtam kívül ilyent? Hogy lehetne kimásznom belöle? Van erre valami gyógymód? Vagy mit csináljak? Már kivettem egy lakást amibe 1 hónap múlva költözök. Kérlek normális válaszokat írjatok, köszönöm.