Önértékelési gondom van vagy ez már depresszió?
Nem érzem magamat értékesnek, úgy érzem semmihez nem vagyok elég jó,felesleges vagyok,mások jobbak nálam. Pedig általában amit nagy nehezen megpróbálok sikerül.Nincs önbizalmam, gyáva vagyok, szorongok olyasmitől is amitől nem kéne,ami másnak természetes.
Stresszeltem magam a suli miatt is, ok nélkül. keveset eszem, egyik nap a legkisebb dologtól is repdesek örömömben, aztán ha valami nem sikerül összetörök teljesen.nem is tudom minek örültem már felhőtlenül.
Egyedül érzem magam, nincsenek igazán barátaim,így csak otthon ülök. azt a keveset meg az ön sajnáltatásommal elüldözöm.
Szüleimet nem terheltem ilyesmivel, van elég bajuk.Bátorításuk hiányzik, semmitől sem tiltottak, de nem is igazán beszéltünk meg semmit.Nyugodt ,rendes körülmények között élek.
Barátnőm sincs, de attól félek, ha ilyen szar a kisugárzásom,nem is kellek majd senkinek.
Tudom, h van akinek sokkal nagyobb gondjai is vannak.
Az rémít meg ,hogy nem voltam régen ilyen.
Most már gondolkodom rajta,h pszihológus kéne nekem, valamelyik nap meg azon vagyok, hányok már magamtól és egyedül is túl tudok lépni magamon.
Nem vagyok normális , vagy túlragozok mindent mint mindig?
Kösz, h egyáltalán végigolvassa vki(21 éves srác)
Köszi az útmutatásokat...sajnos nincs sok tapasztalatom ilyen téren sem...fennáll a veszély,hogy aki kicsit is kedvesebb velem,abba belezúgok-aztán persze rájövök, hogy egyoldalú a dolog:( Nem tudom mit kellene tennem-nem vagyok az a csajozós fajta-de úgy érzem ha nem keresem nem is lesz.
Másnak olyan könnyen megy ez...frusztrál,hogy nekem meg nem.:(
Mindegy,ha eddig tudtam várni,egyszer csak lesz nekem is szerencsém...
MEgnyugtatlak, mar ha ez nyugtat, ezzel nem csak Te vagy igy! Es nem mondhatnam h tapasztalatom epp olyan sok van ilyen teren...a baratom a masodik srac az eletemben(mindig azt mondom az elso mert az elozo(akivel 2 het volt) nem jelentett semmit)
Es nem ment siman...es ami siman megy azt az emberek nem becsulik meg...
en nem azt mondtam h ne merj probalkozni, probalkozz, de nyitott szemmel:) meg egyszer sok sikert:)
Nem igazán nyugtat meg,bár kezdek beletörődni...meg aztán úgy érzem, magam se tudom, mit akarok.
Nem derült ki, de rajtam kívül egyvalaki tudja a környezetemben,milyen gondom van, de már őt se nyaggatom ilyesmivel.
Ha lenne egy lány őt se lelki szemetesládának használnám, mert tuti falnak menne ennyi nyavalygástól...inkább arra számítok, hogy jó hatással lenne rám,megváltoznék,újra lenne önbizalmam meg stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!