Önértékelési gondom van vagy ez már depresszió?
Nem érzem magamat értékesnek, úgy érzem semmihez nem vagyok elég jó,felesleges vagyok,mások jobbak nálam. Pedig általában amit nagy nehezen megpróbálok sikerül.Nincs önbizalmam, gyáva vagyok, szorongok olyasmitől is amitől nem kéne,ami másnak természetes.
Stresszeltem magam a suli miatt is, ok nélkül. keveset eszem, egyik nap a legkisebb dologtól is repdesek örömömben, aztán ha valami nem sikerül összetörök teljesen.nem is tudom minek örültem már felhőtlenül.
Egyedül érzem magam, nincsenek igazán barátaim,így csak otthon ülök. azt a keveset meg az ön sajnáltatásommal elüldözöm.
Szüleimet nem terheltem ilyesmivel, van elég bajuk.Bátorításuk hiányzik, semmitől sem tiltottak, de nem is igazán beszéltünk meg semmit.Nyugodt ,rendes körülmények között élek.
Barátnőm sincs, de attól félek, ha ilyen szar a kisugárzásom,nem is kellek majd senkinek.
Tudom, h van akinek sokkal nagyobb gondjai is vannak.
Az rémít meg ,hogy nem voltam régen ilyen.
Most már gondolkodom rajta,h pszihológus kéne nekem, valamelyik nap meg azon vagyok, hányok már magamtól és egyedül is túl tudok lépni magamon.
Nem vagyok normális , vagy túlragozok mindent mint mindig?
Kösz, h egyáltalán végigolvassa vki(21 éves srác)
válasza: válasza:Hát, figyelj, legalább már magad is beismerted, hogy nincs ez így jól... szerintem ez már az első lépés a megoldás felé :)
Nem hiszem el, hogy semmi olyan dolog nincs, ami érdekelne: például valami tudomány, irodalom, sport, modellezés, pecázás vagy akármi. Próbálj egy olyan dologba belefogni, ami érdekel, mert ha szívesen csinálod, akkor tuti sikeres leszel benne, a sikerélmény pedig önbizalmat ad. És ha találsz egy hobbit vagy elfoglaltságot ami érdekes, ott hasonló érdeklődési körű emberekkel is találkozhatsz és még új barátságokat is köthetsz!
Ha a kevés barátoddal vagy, akkor pedig végy erőt magadon, de tényleg erőszakold magad arra, hogy ne a hibáidról beszélj, hanem valami másról. Inkább kérdezgesd az ő dolgait, ha pedig egyedül vagy, akkor nézz a tükörbe és mondd hangosan (hangosan!) hogy ezt én is szívesen megpóbálnám, és nagyon örülnék, ha sikerülne! :) És a sikereidnek pedig tényleg örülj, mert az csakis a te érdemed!
Ha a hibáid jutnak eszedbe, akkor hunyd be a szemed egy pillanatra, és mond magadnak, hogy "most valami másra fogok gondolni"!-És tedd is azt :)
Ezt máshogy nem tudod leküzdeni, csak ha nagyon erős leszel önmagaddal szemben, és tényleg elhatározod, hogy szeretnél sikeres lenni az új életedben. Ja és tanulj meg szívből mosolyogni, mert az nagyon sok mindent befolyásol. Először lehet fura érzés lesz ha magadra mosolyogsz a tükörben, de hidd el, hogy 2 perc után tényleg máshogy fogsz magadra tekinteni!:)
Az emberektől pedig ne félj, mert hiába máshogy látod is, senkinél sem érsz kevesebbet! Erre remélem rájössz majd egyszer! :)
Köszönöm szépen ,nagyon segítőkész vagy, nem is számítottam ilyen megértő, értékes válaszra, igazad van új életet akarok kezdeni.
Az egyetemmel az a baj, h olyan szakot választottam, amit igazán nem szeretek-vagyis közbe utáltam meg, pedig már többen mondták a környezetemből,h másra többre is képes lettem volna,jobb lenne olyan amit igazán szeretek.
Mind1 fél évem van még, ha beledöglök akkor is meglesz a diplomám, és akkor még megpróbálhatok vmit.
A barátnővel kapcsoltban: tényleg az hiányzik legjobban, akiben megbízhatok, jól érzem magam, elfogad olyannak amilyen vagyok...remélem találok majd vkit egyszer
Köszi
Ezek a hobbik mind megvannak, sportoltam is szívesen, csak az utóbbi időben besokaltam már ezektől is-de próbálom majd változatosabban csinálni őket.
válasza:Kösz még egyszer, ígérem összekapom magam.
Csak kicsit már megijedtem,h egyre komolyabb lesz ez az egész.
Most már tisztábban látom a dolgot, 21 évesen megpróbálom élni az életem nyavalygás helyett:)
Remélem nem kell már sokat várnom arra a lányra!:)
Én csak egyet szeretnék írni, mert az előttem levő hölgy válaszait totál kielégítőnek találom.
Ne menj pszichológushoz!
válasza:Szerintem se menj pszichológushoz.
Ugyanakkor a személyiségsebészet segíthet kidugni a fejed a víz alól, hogy levegőhöz juss, vagy másik hasonlat: feljutni a hegytetőre, hogy belásd a tájat.
Egy barátomnak szerelmi bánata volt, és már nem akart szerelmes lenni viszonzatlanul. Két óra alatt teljesen elmúlt neki, képes volt érzelmi súlyok nélkül szembenézni a dologgal, teljesen felszabadult.
Ha pszichológiailag nézzük, Nálad technikailag ugyanez a helyzet, csak másnak látszik: érzelmi súlyok az elméddel vannak önmagaddal kapcsolatban, ami önértékelési zavarhoz vezet. Ebből gondolom hogy segítene, de abban, hogy hatékonyabban tudd megvalósítani azt, amit egy kedves másik válaszoló írt több válaszában.
Köszönöm a válaszokat!
A pszichológusról már rég letettem,a kérdés írásának időpontjában voltam kb. a mélypont után. Most már egész jól vagyok, sőt kitűztem pár célt, meg csak próbálom magam jól érezni a nyáron, így már mindjárt jobb a hangulat.:D
De hogy hogy fogok találni magamnak párt,azt egyelőre elképzelni sem tudom-mindig tetszett vki-de most vagyok igazán úgy,h kiszemeltem sincs,mindegy elég türelmes voltam eddig is, majd csak lesz vki egyszer...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!