GAD okozza azt, hogy mostmár semmit sem élvezek úgy mint régen, nincsenek céljaim, nem érdekel semmi . Vagy ez már depresszió? (GAD-os vagyok)

Értem :). Nem vagyok túl jártas ezekben a témában ezért érdeklődöm itt :). Régen simán eljátszottam effajta gondolatokkal, bár akkor elég önfenyítő voltam. Vágogatás, kéz falba stb. Csak ez elmaradt, mert féltem, hogy anya meglássa és nem tudok majd mit mondani, meg, hogy csalódik bennem. Most a családi gondok miatt méginkább elfojtottam magamban a dühöm, sértődöttségem, és azt ha elegem volt valamiből, hogy ne legyek gyenge támasz, minél erősebbek látszak. Most már sírni sem tudok, csak belülről emésztem a dolgokat. De sajna így 18 évesen oda jutottam, hogy mindentől félek és már semmit sem vagyok képes évezni :(.

De lesz ez jobb is :) mostmár látom, hogy lépnem kell :).