Pánikbetegség - Más is érzett ilyet?

Én is pánikbeteg vagyok, bár nálam nem ennyire nagy hatással jelentkezett. Inkább nem tudtam sehova bemenni, ilyesmi. Kaptam gyógyszereket, aztán minden alkalommal emeltek az adagon, már olyan szedált voltam, hogy úgy éreztem, ezt nem bírom ki. Én azt választottam, hogy abbahagyom a gyógyszereket és a saját erőmmel győzöm le ezt a betegséget. A gyógyszer abbahagyása nagyon komoly elvonási tüneteket okozott, ami két hétig tartott. Most úgy érzem, a gyógyszerek nélkül sokkal jobban vagyok, de még nem az igazi. Éjjel én is arra ébredek, hogy izzadok, félek, rosszul vagyok. De ezt is le fogom győzni és örülök, hogy gyógyszer nélkül is megy.

Azt mondom, vigyázni kell, mert sok pszichiáter nem a probléma gyökerét keresi meg, hanem a gyógyszeradagot növeli, ami súlyos problémákhoz vezethet. Én inkább egy normális pszichológust választanék, vagy egy olyan szakembert, akivel beszélgetni lehet, és így segít megoldani a problémát.

Szia! 16 vagyok, pánikbeteg. Soha nem voltam orvosnál, mert úgy érzem, hogy tudom kezelni. Minden nap elején ÉRZEM, hogy valami szar lesz-e aznap, vagy sem.

A rohamok olyanok - nálam - hogy érzem, hogy nem hallok, imbolyog a talaj, visszhangzik minden, meg van, hogy hallucinálok. Ilyenkor (ha suliban van), akkor elvonulok, egy haveromnak szólok, hogy jöjjön azonnal, és a lényeg, hogy valaki beszéljen hozzád közben. Ez általában segít. Nekem azt tanácsolták, hogy kapaszkodjak meg valamiben. Egy képen, egy szóban, hangban, névben, zenében, bármiben, mikor kezdődik, és próbáljam meg azt szajkózni a fejemben. Amúgy nálad ez mennyi ideig tart? 1-2 perc, vagy órákig? Mert az is változó állítólag. Sajnálom, hogy neked ennyire intenzíven van ez az egész. Kitartást!

Én írtam először is.

Közben az jutott eszembe, hogy nekem sokat segített az is, hogy sok önismereti könyvet olvastam akkoriban, pl. Csernus Imre, Müller Péter, Popper Péter. Sok hasznos gondolat volt bennük.

Illetve sokan elmennek természetgyógyászhoz, az is segíthet annak, aki hisz benne. Én kevésbé, de jókat is hallottam.

A fülzúgás nagy valószínűséggel valamelyik "gyógyszer" mellékhatása. Olvasd el gondosan az összes betegtájékoztatóját. Ha még nem tetted, meg fogsz lepődni...

Általánosságban az a véleményem, hogy a probléma gyökere legalább kettős: egyfelől olyanná alakítottuk (hagytuk, hogy alakítsák) körülöttünk a világot, ami kb. elviselhetetlen, másrészt mindenki kívülről várja a megoldást a problémájára. (A nővérem, amikor még kezdő körzeti orvos volt, adott olyan tanácsokat a betegeknek, hogy menjenek haza, vegyenek forró lábvizet, és igyanak teát. Aztán visszahallotta, hogy "miféle orvos ez, nem írt fel semmit"...) Azt gondolom, hogy a pániknak megvan ugyan a közvetlen biokémiai oka (csökkent szerotoninszint), de a gyógyulás (ami nem azonos a tünetmentességgel!) akkor következik be, ha sikerül a tényleges gyökereit megtalálni, és az eredendő okokat megszüntetni, vagy az egyéni tűréshatár alá vinni. Ebben szerintem pszichológus tudhat segíteni. (Elviselhetetlen esetben nyilván kell farmakológia, de célszerű a lehető legkevesebbet alkalmazni még akkor is, ha emiatt ugrik néhány orvos karibi ingyen nyaralása, és a gyógyszergyárak negyedéves jelentései is kicsit szarabbak lesznek.)