Létezik szégyenbetegség?

Talán fóbiának nem mondanám, annyira még nem súlyos (majd utánanézek holnap mi is számít annak)

Az dühít hogy még viszonylag fiatal vagyok (tanuló) és részben emiatt olyan hülyeségeket csinálok... értelemes ember vagyok és nem ahhoz mérten viselkedek, teljesítek.

Emellé társulva depresszió, nem egy jó párosítás.

Eltaláltad önbizalom sincs.

Voltam már pszichológusnál akkor még csak depresszióval, hamar rájöttek, hogy tényleg van nem csak kitaláltam. Évek óta tudtam, de nem mentem vele orvoshoz, mindíg úgy voltam vele, hogy kijövök belőle csak egy kis jónak kell jönnie az életemben.

De mivel nemjött maradtam.

Szednem is kellett gyógyszert, de pár hónap után elegem lett az egészből, leálltam vele. Különösebben nem segített, volt amikor jobban lettem tőle, de máskor nagyon vissza tudtam esni (még a folyamatos szedés közben).

Sokmindenben bízok de, hogy ebből orvos segít ki abban nem.

8.

Nagyon igazad van, velem kicsit lekezelően bántak, ezért sem vagyok oda értük.

Egy társ tényleg nagyon fontos, nekem is volt, ugyancsak nem a legmegfelelőbb. Pedig nagyon sok mindenben segítene.

Az is jól esne ha nem szúrna hátba minden egyes barátom 1-2 kivétellel. Persze bennük bízok a legjobban, de néha próbálok azért 1-1 új barátot szerezni, azon felül hogy jó ha vannak barátai az embernek nem rossz ismerkedési lehetőség. És amikor már kezdem elhinni hogy lett egy új, jóbarátom akkor árul el...