Az öngyilkos ember magának való, önző?

Szerintem nem! Az a magának való, aki inkább maga mellett tudna, akárhogy is szenvedsz, kínlódsz, utálod az életet. Sok ember nem ismeri az érzést, amikor keményen nélkülöznöd kell. Az egészségeden, tisztálkodáson, alapvető dolgokon kell spórolnod. Hogy miért? Azért hogy éhen ne halj! Sajnos lassan két munkahelyen fogok dolgozni, mellette suli, és ugyan a spórolás mellett lassan, de csak fogy a spórolt pénzem. A családra nem számíthatok, nagy a nélkülözés. Csak egy példa. Múlt hét előtti héten beteg voltam, merthogy elég gyenge az immunrendszerem, és kértem egy kis pénzt valami multivitaminra. Természetesen nem kaptam, így még most is kicsit beteg vagyok, és még a vitaminok sincsenek meg. Nem szórom a pénzt, sohase cigiztam, nem bulizok. Még sincs 21 évesen semmim, még csak remény sem, egy élhető életre. Csak egy nyamvadt kis életem van, ami napról napra egye csak romlik. Aki mindent megkapott, vagy csak nem kellett nélkülöznie ezt nem értheti. Ők azok akik lenézik, leköpik aki feladni készül. Nem értik, hogyan veszhet ki valakiből az életkedv. Lassan két éve már hogy elvesztettem Édesanyámat, azóta elég keményen depressziós vagyok, de még így is próbálkozok, igyekszek, dolgozok hajnalig. A baj csak az, hogy nem jutottam előrébb. Mindig büszke voltam a munkámra, mert nem árkot ástam, és szerettem amit csináltam, de így hogy nem tudok előrébb jutni, mint utolsó bástyám ez is csalódásokhoz vezet. Az említett közel két évben elég sűrűn gondoltam az öngyilkosságra, de nem dobtam el egyből az életem. Végigküzdöttem, és dolgoztam, akármennyire is hátráltatott a depresszió. Nos, számomra ez a két 2 év szenvedés elég volt. Nyilván nem holnap, meg holnapután, de amint összedől a kártyavár kis életem, és elvész az a kis maradék reményem is, én biztos nem fogok habozni. Igyekeztem rendes életet élni, nincs összevagdosva a kezem, se hasonló butaságok. Úgy álltam az élethez, hogy mindent bele, és ha már tényleg nem bírom, akkor egyszerűen végzek magammal, "előzmény nélkül".

Elsősorban tanulságként írom ezeket. Nem mindenkinek egyszerű az élete, van aki nem tud megbirkózni a sok szarral amit már fiatalkorában kap. Valami olyasmi ez, mint amikor a sérült állatot sajnáljuk elaltatni, pedig látjuk hogy szenved, és már sohase lesz rendes élete.