Pánikbetegek, mit tesztek, ha mindig egy adott helyen jön rátok a roham?

Ha pánikbeteg vagy, akkor az agyadat kell helyreállítani. Ez a pszichiáter dolga. Ha rendbe lesz az agyad, magától szétválassza a két dolgot. Ugye érted a különbséget? A pszichó nem a problémádat oldja meg, hanem rendbeszedi az agyadat. A többi a te dolgod lesz...

nekem a lifttel kezdődött, aztán folytatódott a szűk-zárt hely pl irodában a lépcsőház, vagy ahol sokáig mész monoton és nem tudsz csak fel vagy le menni, aztán kimentem külföldre, nem mondom a 14 órás repülő úttól hogy féltem... aztán semmi bajom nem volt. kezdtem bizakodni. haza jöttem, egyre rosszabb lett. legutóbb a színházban jött rám,mind a 3x amikor ott voltunk, de harmadikra már tudatosan készültem, de ott volt bennem para hogy "biztos megint rohamom lesz" de akkor tudatosan próbáltam kontroll alatt tartani. mély levegőket vettem már amikor beléptünk az épületbe, végig nyugtatgattam magam, próbáltam arra öszpontosítani, hogy milyen régóta szeretném látni ezt a darabot, beszélgettem a színház partnereimmel, mosolyogtam, vagyis próbáltam elhitetni az agyammal, hogy minden oké, laza vagyok és nyugodt. (véletlenül sem gondoltam olyanokra hogy "nem lesz rohamom" meg ilyenek, mert akkor azonnal arra kapcsol az agyad, hogy 'hé, neked ilyenkor rosszul kell lenned...') amikor bementünk a nézőtérre már kezdett elmúlni rólam az erőltetett vigyor, már magamtól is jött az őszinte mosolygás. aztán sajnos elkapott, de az előbb felsoroltakkal igyekeztem kordában tartani, de sajnos többször megfordult a fejemben, hogy jaj, de szép tágas az a színpad, mennyivel jobb lenne nekem ott.. előttem csak egy sor van, simán keresztül mászok rajtuk... de azt hiszem hogy a helyzethez képes elég jól kezeltem. viszont ennek ellenére nem merek színházba menni, és az utóbbi időben akkor is rámjön a rosszullét ha a tömött buszon vagyok és megállunk egy piros lámpánál... ilyenkor zenét hallgatok és próbálok arra figyelni. de ez ember függő hogy kinek mi a jó, mert én nagyon befolyásolható vagyok zene által :) vagyis ez nekem be szokott válni. de a lényeg, hogy szerezd vissza az uralmat a gondolataid felett, és hidd is el amivel magadat nyugtatod, pl. senki nem fog bántani, minden rendben, látod, körülötted mindenki nyugodt. tudom hogy butaságnak hangzik, de jobb híján neked kell önmagad támasza legyél. vagy ami be szokott válni, hogy angolul és/vagy spanyolul kezdek el gondolkodni, mert azzal le van kötve kicsit az agyam. persze ez is csak akkor válik be, ha valamennyire sikerül vissza szerezd az irányítást. én ilyenkor úgy gondolok magamra mintha külön álló lenne az agyam meg én. az agyam pánikol, nekem meg vissza kell fognom, ki kell zökkentenem a rettegésből, el kell érnem hogy rám figyeljen. tudom, hogy idiótán hangzik, de szerintem ez a módja a fékentartásnak. de hozzá kell tennem, hogy nagy lélekjelenlétet igényel. remélem tudtam segíteni.