Normális ez? 15/F

Nos, nem tudom, hogy kezdjem, szóval belevágok a közepébe...Az utóbbi időbe (4-5-6 hónap..) elég rosszul érzem magam...

-Félek az emberektől (bár ez korábban is így volt)

-Legszívesebben ki sem mennék az utcára...csak hát iskola..

-Egyedül érzem magam

-Értéktelennek, idiótának, nyomorultnak, baromnak érzem magam.

-Úgy érzem, sőt, inkább tudom, hogy titokban mindenki utál, a szüleim is.

-Utálok mosolyogni, ha véletlen jó kedvem van, akkor is egy belső hang azt mondja, "ne röhögjél már, hogy nézel ki?! nem áll jól, undorító vagy, nézz magadra, meg kéne ölni magad, mindenki utál" és ehhez hasonló dolgok...

-Szégyellem és gyűlölöm magam.

-Néha rám tör a szorongás.

-Az után sétálva úgy érzem, mindenki engem figyel, kiröhögnek, gúnyolódnak.

-Vagdosom, ütlegelem magam (13 éves koromba vágtam meg magam először), és eléggé sokat gondolok az öngyilkosságra, gyakran fantáziálok a saját halálomról.

-Amikor az utcán sétálok, és meglátok mondjuk egy panelházat, felnézek, és elképzelem, ahogy leugrom onnan, vagy ha jön egy autó, vagy akár egy metró, akkor is mindig elképzelem, ahogy elé ugrom, és mit ne mondjak...nem a rémület fog el, hanem inkább ilyen...jó érzés vagy nem is tudom.

Már nem érdekel mi lesz velem, remélem minél hamarabb meghalok, senkinek sem hiányoznék.

(ezt a kérdést nem azért írom ki, mert segítséget akarok kapni, mint már mondtam, nem érdekel mi lesz velem. egyszerűen kíváncsi vagyok, ez mind.)